Van olyan ismerősöd, akivel összevesztek, kibékültök, megint összevesztek, megint kibékültök?

Egy ilyen legjobb barátnőm volt, egyszercsak nem kértem bocsánatot többet, mikor a semmin besértődött, azóta nem beszélünk és mázsás tehertől szabadultam meg, mint kiderült. Furcsálltam is, hogy hiányzik, de valahogy megkönnyebbültem, hogy nem kell a kedvében járni 0-24-ben... Persze így tízen év után ha barátkozni akarna, nem lenne bajom, nincs bennem harag, de nagyon közel nem engedném magamhoz többet.

Akkor még rosszabb, mert meg sem bízik benned, inkább azt hiszi el, amit mások mondanak, a te szavad ellenében. Szerintem maradj vele munkakapcsolatban csak, nem érdemes barátkozni vele, csak pazarolja az ember az ilyenekre a jó szót.

Amit a 2-es mondott, nekem is volt egy hasonló barátnőm. Mikor megszakította velem a barátságot, a furcsa az volt, hogy felszabadultnak éreztem magam. Örültem, hogy nem kell állandóan vele lógnom. Igaz, sajnálom, hogy véget ért. Elég problémás természetű volt, aki félt az egyedülléttől és mindenkit magához akart láncolni. Egy volt iskolatársa mondta, hogy gyerekkori traumája miatt lett ilyen. Mindig közös programokra akart járni a barátaival. Ha nem értek rá, mindig megsértődött. Sőt, ennyi idő után úgy érezte, hogy csak kihasználják őt. Ez valóban nem igaz, mert őmaga használta ki őket, csak azért, hogy ne legyen egyedül.