Mennyire vitted a gimis osztálytársaidhoz képest?

Senki sem lett igazán kiemelkedő. Van pár médiás, de ők se ismertek. Van pár orvos, jogász, de nem gondolom, hogy ők annyival jobbak lennének egy irodistánál vagy pedagógusnál, mégha elismertebbnek is számítanak azok a foglalkozások.

Magánéletben a többség már családos gyerekkel (közel 40 évesek vagyunk), de vannak még szinglik.

Volt pár ember, aki túl van egy-egy mélyponton (drog, rák), szóval szerintem egy átlagos középosztálybeli szintet hozunk.

Én meg csak itt ülök és maszturbálok.

Le kell szögeznem az elején, hogy egyikkel sem tartom a kapcsolatot, csak facebookon látom "az életüket", ill 1-2 hallomásból.

Egyébként milyen szempontból? Család,munka?

23 éves vagyok. 18 évesen költöztem el otthonról. Albérletben élek, 3 éve van stabil munkahelyem ,havi 250 ezret keresek, egyetemre nem mentem. Van kb 1.2 millió ft megtakarításom. Párommal 2 éve vagyunk együtt.

Nyilván a fenti adatokat nem tudom pontosan a többiekről.

Voltak akik egyetemre mentek és most végeztek. Van pl jogász, biokémikus (lányok mindketten) is köztük. Ők biztos sokszor annyit fognak keresni mint én. De tudtommal egyiknek sincs párja, a jogásznak még tudtommal sosem volt rendes párkapcsolata. Van olyan lány aki a fővárosi nagycirkusznál dolgozik (nem előadó). Azt látom, hogy ő nagyon sokszor megy nyaralni. De vannak lányok akik csak egy pedikűrös tanfolyamot végeztek el. Na hozzájuk képest én magasabb szinten érzem magam. Pláne hogy az egyik még mindig otthon él a szüleivel.

Írtam hogy nekem 2 éve van párom. Sajnos még a közelében sem vagyunk esküvőnek vagy gyereknek. Nem is biztos hogy ő a nagy Ő. Viszont néhány lánynak már volt esküvője, amit nagyon irigylek. 1-2 -nek gyerek is van,de azok tuti csak becsúsztak, mert már vagy 3-4 éve szültek.

Szóval összességében azt mondanám hogy én olyan középtájon helyzkedem el, talán kicsit feljebb.

Semmire. A harmincas éveink elején járunk (még éppen innen a 15 éves érettségi találkozón), az osztálytársaim közül azoknak, akikről lehet bármit is tudni, mostanra már kialakult az életük. A lányok 25 éves koruk körül férjhez mentek és elkezdtek gyerekeket szülni, a fiúk pedig mostanában házasodnak. Az osztály nagy része diplomát szerzett, szétszóródtunk az országban, lassan szinte mindenki betagozódik a középosztályba: kertes ház, kutya-macska, irodai munka, gyerek, nyaralás horvátba', hosszú hétvégék a velneszbe', legfeljebb 10 éves saját autó, a jobbaknál már céges is van, esetleg apának motor.

Én meg fél évvel ezelőttig folyamatos műszakban dolgoztam (hol 8, hol 12 órában), diplomám még mindig nincs, család sehol, autót sem sikerült vásárolnom és albérletben tengődöm. Nyaralás helyett meg lakáshitel önerejére gyűjtök.

Attól függ honnan nézzük.

A harmincas éveink közepén járunk. Valaki már 10+ éves boldog házasságban él valaki csak mostanában házasodott vagy fog házasodni, másvalaki már két váláson is túl van. Valakinek már három gyereke is máshol még csak tervezgetik.

Van aki lediplomázott valaki az érettségi után egyből dolgozni ment. szóval változó.

van akinek már saját háza két autója is van.

valaki egy sima alkalmazott egy helyen már régóta mint én is valaki hol üzletkötő, hol biztosítást árul, most éppen ingatlanügynök.

Szóval igen változatos a kép.

Ehhez képest én már 13. éve dolgozom alkalmazottként ugyanazon a helyen két műszakban, egyedülálló vagyok gyerekem nincs, a szüleim már sajnos meghaltak, megörököltem a szülöi házat, így saját házam van, hitelem nincs, míg a többiek orrba-szájba teli vannak hitellel.

Autóm nincs, mert nincs rá szükségem. Nem keresek kiemelkedően de simán megvagyok belőle és hó végén se kell számolgatni. Nincsenek hatalmas igényeim, így félre is tudok tenni, így ha beüt valami gazdasági válság akár 2-3 évig is el tudok lenni bevétel nélkül. Vagy ha valami váratlan kiadás ér akkor se kell vakarózni és semmilyen aruhitelt vagy kölcsönt felvennem.

összegezve van olyan életterület amiben sehol se vagyok hozzájuk képest de van amiben úgy gondolom, hogy én vagyok előbb a többieknél.

Negyvenesek vagyunk, pár évente szoktunk találkozni a régi sulinkban.

Talán 2-3 embernek nem lett diplomája, 3-4 elvált, többiek fele-fele arányban családosok ill. egyedülállók.

Hogy ki vitte többre, az elég relatív szerintem, mert az a kérdés, kinél mi volt az egyéni terv.

Én egyetemet végeztem, a hivatásomban dolgozom, fizetésem átlagos, családom van, gyerekek. Így is akartam. Sokan jóval többet keresnek nálam, most akkor én nem vittem annyira, mint aki milliókat keres, de magányos, vagy elváltan egyedül neveli a gyermekeit?

Még az a jó, hogy nálunk nincs majomkodás a találkozókon, mert amikor még nem végeztem, és takarításból éltem a tanulás mellett, akkor velem ugyanolyan jó fejek voltak, mint aki akkor már menő igazgató volt valahol.

Én 26 éves nő vagyok, viszonylag erős gimibe jártam, amiből következik, hogy a régi osztálytársaimnak van diplomája. A legtöbbeknek orvosi vagy mérnöki vagy valamilyen infós, szóval egész erős a felhozatal. Nekem tanári diplomám van, emlékszem, már annak idején is többet néztek ki belőlem. 😀 Még az akkor "butának" számító (értsd közepes) tanulóknak is sikerült legalább egy anglisztika jellegű szakot teljesíteni.

A csajok a magánéletben is brillíroznak, eljegyzések, esküvők lassan beindultak, ahol nem, ott is többéves kapcsolatok. A pasiknál nem annyira tudom, de persze ott is tudok olyanokról, akiknek sokéves kapcsolata van.

Gyerek még csak ott van, ahol becsúszott (onnan gondolom, hogy terhesen volt az esküvő), vagyis most van az első csaj, aki terhes stabil házasságból.

Ehhez képest én le vagyok maradva. xD Jelenleg van egy kialakuló kapcsolatom, de hogy mi lesz belőle, azt még így nem tudom biztosra.