Mennyire normális így rettegni egy horrortól?

Nem normális. Az belefér persze, ha a film után kicsit jobban parázol, de 5 év után szabályosan rettegni nem az. Nem tudod tudatosítani magadban ezek szerint, hogy ez csak egy film, kitalált dolog, a valóságban ilyen nincs.

😂😂.<- bocsi. Azért álmodsz róla, mert nem tudod kiverni a fejedből. Tereld el a figyelmedet valamivel. Vagy képzeld el az első horror filmedet szivárvánnyal unikornissal mindenki meztelen. És mindenki aranyosan mosolyog.

Nekem is van olyan horror élményem, ami még mindig kísért, pedig jópár éve láttam a filmet. Ennyire azért nem vagyok raparazva, mint te, de át tudom érezni a félelmed. Sajnos nem tudok erre megoldást, én is félek, mikor eszembe jut. Esetleg próbálj meg lefekvés előtt kellemes dolgokat nézni/olvasni/hallgatni és akkor talán az agyad átkapcsol arra az üzemmódra és nem gondolsz vissza a filmre.

Nézd, én tizenévesen láttam 2004-ben az akkoriban reboot-olt Holtak Hajnalát késő esti moziban. Nos, a reakcióim a következők voltak: az Ica teámból nem mertem kortyolni semmit, a szék karfájára ragadt a kezem, a szívverésem meg úgy felgyorsult, hogy úgy éreztem, ki akar jönni a torkomon át. Aztán hónapokig éjszakánként egy széket raktam a szobám ajtaja elé, hogy ne tudjon bejönni rajta semmi. De amúgy szarul is záródott a zár, volt hogy hirtelen kinyílt az ajtó magától, szal elsősorban ezért is kellett. De azóta csak jókat nevetek ezen. Azóta már nemtom hányszor megnéztem újra a filmet, és mindig megmosolygom az akkori önmagam. 😄