Ha egy lakástűzben mindenetek odaveszne vigasztalna a tudat hogy azért az életetek megmaradt?

Borzasztó lehet ez, tavaly majdnem én is átéltem, de nem lett gond. Akkor, meg azóta is sokat gondolkoztam ezen. Amikor úgy volt, hogy kimegyek a házból, de vissza lehet, hogy már nem tudok jönni, volt 1 percem végiggondolni, hogy mi kell a házból. Álltam ott, körbenéztem, aztán úgy voltam, hogy semmi. A pénzem, irataim, bankkártyám a zsebemben volt, fogtam a kutyát is, és azon gondolkoztam, hogy egyrészt túl sok minden van, amit ki kéne hozni, másrészt meg semmi olyan, ami nélkül ne lehetne élni.

Lelkileg baromi megterhelő lehet, de ha van segítség, az erőt adhat az újrakezdésre. Csak az ilyen kb 1 hétig szokta érdekelni az embereket, szóval addig kell neki segíteni, amíg van társadalmi érdeklődés, és működhet az összefogás.

Jó, hogy mondod, nálunk a gyerekszobába akkor volt zárlat amikor a gyerekeim lefekvéshez készülődtek. Az egyik 2 éves volt, a másik 1 éves volt-és lángolt a konnektor. Az volt a szerencsém, hogy jó volt a szaglásom, és a gyerekek pont velünk voltak, egyik ölben, másik a kanapén:)

És tudod, engem nem érdekel, hogy milyen tárgy van, de hálás voltam, hogy élnek, és élünk:)

És inkább legyek egy száll semmibe, mint olyan elvetemült, és romlott mint egyesek.

Én olyan élethelyzetben vagyok pár éve, hogy bármiért küzdök, bármit teszek, nem járok sikerrel. Amióta dolgozó ember vagyok, pénzt nem sikerült félretennem, gyarapítanom. Nem élek párkapcsolatban, a tanulás miatt nulla időm és energiám van bármire is, az egészségi állapotom, de főleg erőnlétem nem épp az életkoromnak megfelelő. Bármit és bármilyen lelkesen tanulok, nem tudok benne elhelyezkedni - most per pill főleg a válság tesz be.

Bármibe, bárhova nyúlok, pech és sikertelenség.

Tehát egy lakástűz, amiben mindenem elveszne... Alapesetben értem, hogy túl lehet lendülni rajta, de nekem utolsó utáni csepp lenne a pohárban.

Ha van is még bennem remény, valószínűleg elveszteném és a lelkemnek, idegeimnek is túl sok lenne már.

Tehát könnyen lehet, hogy addig próbálnék kitartani, amíg kiengednek a kórházból (ahova a sérülések, esetleges sokkos állapot, megfigyelés miatt kerülök), utána mennék fagyállót venni valamiből és jó alaposan elbújnék az erdőben. Vagy valami hasonló.

Nos, mivel én már hagytam el az otthonomat lakástűz miatt, ami nem nálunk volt, hanem néhány emelettel alattunk, évekkel ezelőtt egy Szentestén, ezért pontosan tudom, mik azok a dolgok, amiket mindenképpen kimenekítenék, azoknak meg tudom a helyét, nem kell gondolkodni és keresgélni, és ki tudnám nyitni a madaraimnak a röpdét és az ablakot, hogy ki tudjanak menekülni, illetve a kutyámat magammal tudnám vinni.

Ha nem lennék otthon, az állataim kínok között pusztulnának el, ebbe belegondolni sem szeretnék.