Mik voltak életedben a nagy megvilágosodás pillanatai?

Csak annak a következményeit kapom vissza, amit magam -régebben vagy most- tettem.

A környeztem a tükröm. Az egészségem dettó.

A mentális státuszomért kizárólag én vagyok a felelős.

Minden törvénynek van egy értelmezési tartománya, ami felett egy magasabb, diverzifikáltabb törvény uralkodik.

Megbocsátani és túllépni megéri, sértődöttnek lenni és leragadni nem.

Minden információ hozzáférhető.

Ilyenekre gondolsz? (Reggeli közben ezek jutottak eszembe.)

Nem tudom ilyenre gondolsz-e?

Kb 10 éves voltam, unokatesóim 7-8. Mamáéknál felujították/kicserélték a ház körüli kerítést. Néhánynapig tartott, termeszetesen mi gyerekek is ott voltunk.

Mamáéknak volt egy kutyájuk. Nappal amikor mindenki ott volt, akkor meg volt kötve a kutya (ugye hogy ne szökjön el, mert nincs kész mindenhol a kerités), éjszakára viszont elengették. És mi ezt unokatesókkal nem értettük. Hiszen nappal ott voltunk, el lehetett volna engedni, mi vigyáztunk volna rá, éjjel pedig megkötni. Persze egyik éjjel el is szökött.

Aztán olyan 6 év múlva anyával (ő mama lánya) beszélgettünk a kutyákról és volt valami elejtett mondata, már nem tudom hogy mi, és akkor jöttem rá hogy mama anno így akarta "eltenni láb alól" a kutyát. Ergo nem is szökött meg hanem kinyírták, csak nekünk anno ilyen szépen felépítették a sztorit.

5 évvel ezelőtt mentem ki Németországba dolgozni.Átgondolt költekezéssel már az első évben félre tudtam tenni közel négymillió forintnyi összeget. Ezután jöttem rá, hogy a

eddig mennyire kihasználtak a korábbi munkahelyeimen, és hogy minden korábban munkával eltöltött év időpocsékolás volt. Hogy gyakorlatilag rabszolga voltam, akinek annyi pénzt adtak, hogy az élethez szükséges alapvető kiadásokat fedezve napról napra be tudjak menni dolgozni.Másik felismerésem az volt hogy a sok nehézség amivel kezdetben meg kellett birkóznom mind a javamat szolgálja hosszú távon, életrevalóvá tesz, szóval nem kerülni kell a nehéz helyzeteket, kihívásokat hanem keresni. Végül pedig az, hogy bármennyit is élnék kint a szívem soha nem fog tudni elszakadni az anyaföldtől.

Ez már kicsit komolyabb téma, és leget sokaknak unalmas ,vagy bosszantó.

Határontúli magyarként ,úgy nőttem fel ,hogy neveltük a jószágokat, veteményest gondoztunk, és mindent amivel tudtunk spórolni ,vagy megjavítani, azt mind úgy csináltuk.

Mikor egyre rosszabb lett a helyzet ,kaptunk egy esélyt ,hogy ki menjünk dolgozni ausztriába.És kapva kaptam is a lehetőségen.Abban a tudatban mentem ki ,hogy ott jobb lesz .Ott még lesz becsülve a munkás ,és mindaz amiben hiszek.

De egy idő után rájöttem ,hogy hatalmasat tévedtem.Egy húsfeldolgozóban kezdtem el dolgozni, ahol volt olyan ,hogy penészes húst kellett feldolgozni.A bioáru nem volt szép ,azt felcseréltük a nem bio de szebb áruval, és bioként lett eladva.Számomra ez egyre több kérdést tett fel ,ami olyan lavinát indított el bennem, hogy most 8 éve vagyok kint ausztriában.Dolgozom, szerencsére ,nem a húsfeldolgozóban, rájöttem ,hogy az otthoni felfogás és életvitel amiben 25 évig éltem, helyes.Még itt a vagyonszerzés a lényeg.

Ez idő alatt, lassan mindent eladtunk otthon, hogy majd itt jobb lesz, de bizonytalannak látom az egészet.És ez bizonytalanságot adott abban is hogy mit kéne tennem.

Otthon nincs munka, itt viszont amit látok ,nem tartom helyesnek.Mind ha két szék közé estem volna.