Mik voltak életedben a nagy megvilágosodás pillanatai?

Hogy soha nem növünk fel. Azt hittem, suliban van csak kibeszélés, sértődés, egyéb. Nem, felnőtt férfiak és nők, apák és anyák is csinálják ezt.

Ehhez valamennyire hozzájön az, hogy senki nem tudja, mit csinál. Akármiről van szó, az emberek többsége csak eljátssza, hogy tudja, mi van.

Eszembe jutott még valami: ha az én életemben van valami nagy dolog, az idegeneknek nem számít. Ez igaz lehet arra, hogy megszületett a gyerekem, vagy meghalt az anyukám - idegeneket nem érdekel. Hiába vagyok a legboldogabb, vagy épp a legszomorúbb, ez nem érdekel mást.

A másik, sokáig szociális fóbiám volt, főleg telefonon. Féltem, hogy hülyeséget mondok, hülyeséget kérdezek, kinevetnek, ha nem értek valamit. Rájöttem, hogy mindig van nálam hülyébb, és nem szégyen kérdezni, és ha be is égek, annak csak az én életemben lesz nagy jelentősége, máséban nem.

Igen utolsó, ehhez én is csatlakozom. Ez nekem is fontos állomás volt, rájönni, hogy igazan mindenki magával van elfoglalva, senkit se nagyon érdekel a másik nyűgje, öröme.

A gratulaciok/reszvetemek inkább csak az udvariasság részei, aztán 4 p múlva már nem is téma másnak az a nagy dolog, ami nekem életem fordulata.

Persze a szűk csaladi/baráti kört érdekli mondjuk egy esküvő, születés, vagy halál, de az ismerősöket igazából hidegen hagyja.

Azért nem érdekel más dolga,mert van elég ügyem bajom nekem is.Én értem hogy valaki valami rosszon átesik, de a saját démonaiddal neked kell megküzdeni.

Volt olyan ismerősöm ,aki vett egy új autót ,és én azt mondtam rá ,nagyon szép még király.De ettől többet nem tudok rá mondani, pedig olyan volt a gazdája, mind ha sokkal többet kellene mondanom.Nem tudom mit várt tőlem...

Egyszerűen mindenki éli az életét.Ez van.:)

Mindenki örülhet vagy szomoekodhat ásókon, de az élet nem állhat le.

Engem az érdekel amikor a rákos betegek meggyógyulnak és ezen tényezőket vizsgálják, azon amiket tanulok ezekből a történetekből, úgy törekszem élni az életemet

Lényegében az, hogy a külső valóság az csak egy tükör és a belső érzéseidet kapod vissza a világból, tehát a legjobb a külső valóságot békén hagyni már amennyire az állati énünk ezt el tudja viselni, és így állatból leszünk tudatos lények