Természetesnek veszitek a jó dolgokat, vagy hálásak vagytok mindenért?

A sors viszont abból a szempontból működik, hogy a világ nem kizárólag úgy forog, ahogy azt mi alakítjuk ki. Ha mondjuk valaki vakon születik, az nem hibáztathatja magát, hogy "rohadjak meg amiért az anyaméh-ben erre a kifejlődésre nem figyeltem oda jobban!". Az bizony a sors műve, mennyire egészséges testben születünk meg. Vagy például ha szabályosan sétálok a járdán, de egy őrült sofőr felhajt a járdára, elüt, úgy összeroncsolódik a lábam hogy le kell amputálni, akkor is magamat hibáztassam? Mert végül is a saját döntésem volt hogy ott és akkor épp szabályosan sétáltam a járdán, de az már a sors keze volt, hogy egy rohadék elütött. Nem minden felett van döntési jogunk, és ami fölött nincs, az bizony a sors. De az emberek a sorsot valahogy csak szidni szokták. Mert ha rosszul mennek a dolgok, az biztos valami felsőbb erő hibája. De ha meg jól mennek a dolgok, akkor az nyilvánvalóan saját érdem. Hát, ideje lesz kicsit átgondolni mindezt.

Jó, úgy látom itt csak annyi a hiba, hogy nem értjük jól egymást: A SORS-ot, mint szót én nem abban a formájában értem, hogy egy előre megírt fátum, amit a koboldok papírra vetettek rólad életed elején, és az pontosan meg fog történni. Én a sorsot úgy értem, mint olyan eseménysorozat, amire NEKED nincs befolyásod, mégis keresztezi az életed. Remélem így érthető volt.