Az emberek miért lettek ennyire bunkók és érzéketlenek a COVID óta?

Figyelj. Megvan a magam gondja, vannak beteg családtagok, rokonok, halnak meg ismerősök (velem egykorúak is (huszonéves vagyok)). Egyáltalán nem gondolom, hogy vadidegen emberek miatt kellene szomorkodnom, őket kellene sajnálnom.

Igen, igyekszem nem ártani nekik, de ennyi.

És igen, jobban aggasztanak a gazdasági hatások.

Kőkemény tanulás után az a jussom, hogy képtelen vagyok elhelyezkedni vele, jelenleg zsebpénzért dolgozom, szakmámon kívül, nem a legjobb légkörű helyen, 0 megbecsültséggel, utazás napi 2x50 perc, home office-t ígértek a covid alatt, visszatérés után volt is pár hétig, de elvették.

Nyilván ez érint, ez fáj.

Ez a vírus közel nem olyan veszélyes, mint mondjuk a spanyolnátha, igenis élhető rendszert kellene kigondolni, a svéd modellhez közelíteni világszinten. (Bár úgy látom, ez is történik.)

A legnagyobb probléma az, hogy ma mindenki emiatt az egy vírussal törődik. 2019 decembere előtt a kutya nem rettegett se az influenzától, se a húsevő baktériumoktól, se semmilyen más, veszélyesebb vírustól se.

De mivel ma ezzel bombáznak bennünket, ma attól félünk, hogy vagy mi vagy a szeretteink meghalnak kifejezetten a COVID-19 miatt.

Az nem tűnik ki, hogy ugyan úgy meghalhatunk bármikor bármi másban is. Az nem tűnik fel, hogy ma büszkén mindent zokszó nélkül megcsinálunk, csak hogy megszabaduljunk ettől. Mindent alá rendelünk, mert félünk. Állandóan.

2019 előtt nem féltettük szeretteinket, hogy hirtelen elviszi őket bármilyen vírus. Miért?

Tán ezelőtt nem szerettük őket eléggé?

Vagy nem voltunk tisztában vele, hogy meghalhatnak?

De most mi történt, hogy ez az erős félelem uralkodik rajtunk ami azelőtt soha? Ami nem hagy nyugodni? Ami megbénít minket?

Amíg félünk, addig akármilyen megoldással is jönnek, elfogadjuk, csakhogy megszabaduljunk ettől az érzéstől.

És utána mi lesz?

Kapunk valamilyen megoldást. Bármilyet. Rosszat is, jót is, akarjuk. Azonnal. Most. Majd lecsendesedik a világ....

És ettől az egy vírustól már nem fogunk félni...

Persze, félhetnénk tovább is a haláltól(elüt a busz, valami baktérium elkap) de különös módon nem fog érdekelni. Majd figyeljük meg.

Évekkel később jön egy másik vírus, megint kezdődik minden elölről.

És akkor sem fog feltűnni, miért is viselkedünk így.

Pedig egyszerű. Most ezt mondják éjjel-nappal.

Plakátokon, interneten, mindenütt látjuk.

Tévében, rádióban is ezzel foglalkoznak javarészt.

Szüntelenül halljuk a számokat - az újabb fertőzötteket, és egyre jobban felemészt minket.

Soha nem lesz ennek vége.

Egy ördögi végtelen kör ez.

Egészen addig a pontig, amíg le nem higgadunk és ki nem mondjuk hangosan: ÁLLJ!

ÁLLJ! Gondolkodjunk el egy kicsit!

Most a tényekkel foglalkozzunk, ne azzal az érzéssel, amit félelemnek, pániknak vagy rettegésnek nevezünk.

Körbenézünk a világban.

Felmérjük a terepet.

És végül átgondolva döntünk.

Higgadtan mérlegelünk.

Aztán mindenki eldönti magában mi helyes mi nem az. Mi szükséges és mi nem az. Mi milyen hatással van a döntéseinkre.

Nem más, nem az érzelmeink, nem is ez a komment fog befolyásolni minket. Csak és kizárólag a rideg tények. Amit látunk majd, mikor végre, először, higgadtan körbenézünk és mérlegelünk magunkban, amit találunk.

Az, hogy mi a jó megoldás azt nem ez a komment fogja megmondani.

Mondhatok bármit úgysem hinnél nekem.

Semmilyen bizonyítéknak.

Addig, amíg le nem higgadsz végre.

Addig, amíg saját magad utána nem jársz és kérdezel a dolgoknak.

Csak ne lepődj meg, ha esetleg olyan derül ki, amit addig lehetetlennek gondoltál...

(mindkét oldalnak szólt)