Lehet, hogy nárcisztikus vagyok?

Volt egy kollégám, akinek rengeteget segítettem, sokszor kérés nélkül is. Elhívott az otthonába, beavatott a családi titkaiba. Ebből gondoltam, hogy közeli barátként tekint rám. Én is így kezeltem őt. Mivel elvesztette az állását, segítettem neki az álláskeresésben és még ajánló levelet is írtam az érdekében. Elkortájt napi szinten beszéltünk, volt hogy többször is. Mindig felvettem a telefont, ha hívott és még a munkámat is félre tettem ha róla volt szó. Aztán az ajánló levél alapján felvették egy új helyre, de a munkába állás még nem történt meg. Innentől kezdődtek a gondok. Nehezen éltem meg, hogy ha telefonáltam, sokszor fel se vette, volt hogy kinyomta, az üzeneteimre nem válaszolt vagy csak arra írt, amire akart. Feltűnt, hogy felőlem nem nagyon érdeklődik, a közös programokat is inkább én vetettem fel, és csak arra jött, ami őt érdekelte, az otthonába már nem hívott be, volt hogy a programunkra rászervezett két másikat másokkal. Aztán bekattantam. Egyszer üzenetben érdeklődtem felőle, és durván elküldött azzal, hogy dolga volt. Régen mindent elmondott magáról, most meg semmit. Úgy éreztem végleg eltörött bennem valami. Sajnos sértő kifejezéseket is használva visszairtam, hogy írhatok a munkahelyének azért, hogy visszavonom az ajánló levelet, mert ha korábban így viselkedett volna, biztosan nem írok az érdekében. Erre azt válaszolta, hogy én teljesen megváltoztam és emiatt elvesztette a bizalmát bennem, többet ne is keressem. Tény, hogy az ajánlólevél visszavonásával megfenyegettem, ami hiba volt, viszont úgy éreztem, hogy egy csúnya kihasználás áldozata lettem és óriásit csalódtam abban az emberben, akiben annyira bíztam korábban. Sajnos sokszor megsértődök, ha valaki nem ugy viselkedik, ahogy én vele, de a sértődésem hamar elmúlik. Az még érdekes, hogy én mindig bocsánatot kértem ha hibáztam, ő semmiért sose. Viszont az ilyen fenyegető viselkedés a részemről úgy érzem énidegen, de kritikus helyzetekben előjön. Vajon nárcisztikus vagyok vagy mi lehet ennek az oka?