Miért vált ki ekkora ellenszenvet az, hogy én nem változni akarok, hanem boldog lenni?

Ha arra vársz hogy a negativ tupajdonságaiddal is elfogadjon valaki, akkor lenyegében egy hülye senkinek nem kellő alakot vársz akinek úgy is mindegy ki van meleltte mert olyan mint te.

Senkinek mem kell.

Miért fogadjon el a tarsadalom egy ilyent, és miért hagxnánk ervényesülni? Mi haszna lenne abból bárkinek?

Két dolog. Első, hogy miért vagy kiakadva, hogy valaki ezt nem akarja elfogadni. Hiszel a nagy számok törvényben, miszerint valaki biztos van olyan. Csak a valaki az nem mindenki, és te is érzed, hogy a többségnek ellenszenves, akkor ne lepődj meg, ha nem szúrtad ki eddig azt, akinek nem az. Akikkel eddig voltál, azok nem nem bírják felfogni, hanem abba az egyébként jóval nagyobb csoportba tartoznak, akiknek ez negatív tulajdonság. Ha ez téged zavar, akkor változz meg, vagy keress tovább.

A másik, hogy mi az, hogy ösztönlény? Miért te mi vagy? Ezek az érzéseid szerinted honnan jönnek? És az enyémek, meg akárkié? Mindenki ösztönlény, mert benne van az ösztön, és ez így normális. Kérlek ne keverd ezt azzal, hogy valakinek olyan reakciója van, ami neked nem tetszik.

Nem arról van szó hogy ösztönlények az emberek, egyszerűen csak senki nem bír elviselni egy olyan embert aki megfojtja a kapcsolatfüggőségével, és sakkban tartja az alkamazkodóképesség hiányával meg a makacsságával, neked pedig el kell fogadnod hogy az emberek nem szeretnének egy ilyennel összejönni mert pokol lenne az életük. Nem kényszerítheted magad az emberekre, nem haragudhatsz rájuk azért mert nem kellesz nekik. Senki nem a saját ellensége hogy ennyire kitoljon magával.

Ne várd hogy a világ megváltozzon miattad. Ha veled van a baj akkor neked kell változnod, nem várhatod el a partneredtől hogy ő alakuljon a te dilijeidhez. Mindannyiunknak megvannak a saját rossz tulajdonságai, de intelligens ember csiszolgatja magát és igenis igyekszik változtatni, nem azt várja hogy mindenki más viselje el mert ő aztán a világ közepe.

Ha meg találnál egy ugyanilyet mint te, abból katasztrófa lenne. Teli lenne konfliktusokkal a kapcsolatotok, tönkretennétek egymást.

Ha az ember párt akar, azért tenni kell, keményen melózni, nem csak várni a sült galambot. Egy kapcsolat csakis úgy lehet működőképes, ha mindkét fél hajlandó alkalmazkodni a másikhoz, fejlődni és változni.

Játszhatod ezt tovább hogy te ilyen vagy és kész, és mindenki fogadja el, de csak magaddal tolsz ki mert megy az idő, az élet rövid, kapcsolatod meg soha nem lesz így.

Ha az ember tapasztalja hogy egyszerűen nem működik valami, akkor muszáj változtatni hogy működjön.

Az első lépésen már túl is vagy, felismerted a gyengeségeidet. Sokan azt sem tudják hogy mi velük a baj, és nem értik hogy miért nem kellenek senkinek. Te legalább már felismerted a problémát.

Ezt csak te oldhatod meg.

Mindenki boldog akar lenni, nem csak te, hanem a másik fél is. De senki nem tudna boldog lenni egy olyan párral aki nem hagyja levegőhöz jutni, folyamatosan vele akar tölteni minden percet, ellenőrizgeti és irányítja, mindig az kell legyen amit ő akar.

Én arra tippelek hogy elkényeztetett gyerek voltál, már akkor is mindig az volt amit te akartál, és ennek iszod most a levét felnőtt korodban.

"Ennyire ösztönlények lennénk"

Erre neked kéne tudnod válaszolni, hisz te vagy az, aki primitív ösztönlényként képtelen vagy uralkodni magadon és képtelen vagy fejlődni, de azért elvárod, hogy a félállati tulajdonságaid ellenére valaki hajlandó legyen kielégíteni az ösztöneidből következő szükségleteidet:)