Mit tegyek ha az állatokat jobban kedvelem mint az embereket?

Nem kell megszeretned az embereket, elég ha találsz egy-kettőt akit megszeretsz és aki fontos neked.

Én konkrétan gyűlölöm az embereket kollektíve, az állatok a mindeneim, de mégis találtam olyat aki fontos nekem és akit szeretek. Vele elvagyok, meg az állatainkkal, a többit meg egyszerűen kerülöm és nem próbálok olyat magamra erőltetni amit nem szeretnék.

Pontosan amiért utálom őket, ezért nem is érdekel a társadalom véleménye, nem próbálok megfelelni idegen embereknek. Nem érdekelne az sem ha nem lenne senkim az állatokon kívül, mondjanak amit akarnak, nem befolyásol olyanok véleménye akik nekem semmit nem jelentenek.

Huszonegy évesen, intézeti múlttal nem beteges, hogy az állatokat szereted jobban az embereknél. Persze negyvenegy évesen beteges lesz. Ha 20 év alat nem változik az emnber, na, az nem normális. (Nem érdemes olyan önhazugságba bonyolódnod, mint a 06:58-as válaszoló. Ugye egyik mondatában azt írja, hogy gyűlöli őket, másikban meg h nem jelentenek semmit. Javaslom, kedves Kérdező, ne a zavart elméjűek legyenek számodra a követendő példa.)

Ha dolgozol a személyiségfejlődéseden, az ősbizalom felélesztésén, az emberismereteden stb, lehetséges, hogy 20 év múlva emberekkel is tudsz majd interakcióba lépni, kommunikálni, és elfogadni őket tökéletlenségükkel együtt.

Ismerek olyan személyt, aki intézeti múlt után alapított családot, lett gyereke. És megtisztelve érzem magam, hogy a barátjává fogadott.

Pont a kettes a tökéletes példa hogy miért utálom az embereket :) Nem csodálom hogy te is az állatokat választod helyettük. Egy állat soha nem kötekedik feleslegesen, nem piszkál másokat akik hozzá sem szóltak, egyszerűen figyelmen kívül hagyja őket, nem érzi úgy hogy bele kell kötni másokba és sértegetni kell őket bármi miatt is.

Üdv, a zavart elméjű egyes :)

Most nem azért, de velem együtt a hármas is mással foglalkozik, nem a kérdéssel. Csak a tisztánlátás végett :)

Amúgy meg 20 év rengeteg idő, nagyon sokat változik az ember. Van esélye a 40es macskás végkifejletnek, de nem sok. Amit tanácsként tudok mondani, hogy ha megállapodtál, stabilan vagy az életedben, akkor hozz be mindig egy kis váratlan dolgot. Pont azért hogy ne süppedj bele a változatlanságba. Aztán persze adj időt magadnak hogy hozzászokj az új helyzethez.

Amúgy én sem szeretem az embereket általánosságban, de van pár, akivel jó a viszonyunk. Ennyi elég is

2-es, te mi alapján mondod meg, hogy mi normális és mi nem?

Kérdező, ha te az állatokkal boldogabb vagy, akkor élj velük. Ha valaki olyan életre kényszerítene, amiben nem vagy boldog, csak azért, mert úgy a "normális", az nem akar neked jót!

Szerintem jobb hozzáállás lenne, ha nem nem szeretnéd őket (egyes "gyűlölné az embereket kollektíve"), és néhányat szeretnél, hanem mindenkihez pozitívan állnál, hiszen nem tudsz még róluk semmit, és csak azokat kerülnéd, akik konkrétan rosszak voltak és keresztbe tettek, bántottak... bár gyűlölni még őket sem nagyon kéne, mert simán lehet, hogy a bántalmazó is ezelőtt intézetből jött és bántalmazták, valami elromlott benne és nem jutott lehetőséghez javulni, esetleg "gyűlöli az embereket kollektíve", és a gyűlölet gyűlöletet szül, és a sornak sohasincs vége...

Igazából nem is értem, hogy lehet mindenkit gyűlölni, minden ember hasonló, mindenki követ el hibákat és mindenkiben van szeretet is, legfeljebb egy maszkkal elrejti valamelyiket. Te is ember vagy, én is, ugyanaz a faj, elvileg egymásért születtünk. Meg a gyűlölködés alapból nem tesz jót a belsőnknek sem, mint ahogy a nem megbocsátás sem. Ha pedig első körben szeretsz mindenkit, akkor a kisugárzásod is változik, és az emberek szívesebben létesítenek veled kapcsolatot. :)

Viszont ha az állatok nem az emberek ellen szerepelnek, hanem együtt szereted őket, az nagyon jó dolog, én is imádom a cicáimat, olyan puhák, kedvesek, okosak és aranyosak. :D