A gyerekkori traumák törtek meg ennyire?

Egész életem egy nagy szenvedés volt. Egy alkoholista pár első gyermekeként láttam meg a nap világot. A legelső emlékem kb. 4 éves koromból lehet, mikor apám brutálisan szétverte anyámat. Emlékszem, hogy sírtam és könyörögtem, hogy hagyják abba. Az idősebbik öcsémet rendszeresen verte anyám, volt hogy szexuàlisan is zaklatta. Volt, hogy feltépte a bőrt a nemiszervén és ömlött belőle a vér. Volt, hogy folytogatta. Ha bármi rosszul sikerült anyámnak, a testvérem kapott. Rendszeresen szexeltek elöttünk , mellettünk, szóval láttam mindent , hallottam mindent. Egészen kis koromtól kezdve. Olyan 5 éves korom óta rendszeresen maszturbálok és napjába akár 5-6szor is elmegyek. Folytatom:

Bekerültem az óvodában, néha voltak rajtunk kék foltok, de általában nem látszódott a verés nyoma. Óvodában elkezdtek csúfolni. Hormonzavarom van, eléggé szőrősödtem már akkor is. Mindig majomnak csúfoltak én meg takargattam magamat.

Majd bekerültem az iskolába, olyan 10 éves korom körül elkezdtem hízni. Előtte csont és bőr voltam. Aztán elkezdtek malacnak csúfolni, a fiúk megvertek, leköptek. Majd hazamentem és mindig az alkohol szaga lepte be a füstös kis házat. Minden este imádkoztam, hogy ma ne legyen balhé. Ha mégis volt én beálltam közéjük. Direkt rosszat tettem, hogy engem verjenek meg ne egymást.

Majd 6-os lettem. Anyám nem engedett fürdeni, csak egy héten egyszer. Nem mosta nagyon a ruháimat sem. Ápolatlan, koszos kislány voltam. Elkezdtek büdös csótánynak hívni. Egyszer felgyújtották a hajamat, máskor bogarakat tettek a kapucnimba, vagy a tolltartómba. Vagy csak szimplán összevertek.

Tűrtem, elballagtam. Jött a középiskola, nyugalomra vágytam. Itt a csendességem miatt hamar ki lettem közösítve. Magányos voltam. Végül 16 évesen meguntam és leszámoltam.

Ezután nem sokkal megkaptam otthon, hogy hülye, ostoba sz@rházi vagyok. Nagyon gyorsan hozzak haza pénzt, mert a családit elvették és kell a pénz. Nem elég, hogy lógtam mindig az iskolából, még ezt is megtettem.

Itt kezdődik a legrosszabb része az életemnek. Ami miatt többször próbáltam öngyilkos lenni. Feltettem magamat a rosszlányokra cirka 16 évesen. Majd összecsináltam magamat mikor megállt mellettem az autó. Azt hittem, hogy elrabol vagy megöl. Valamiért paranoiás voltam. Egy durva franciát kért mélytorokkal, 15 ezer forintért cserébe. Megtépte a hajamat, leköpött, fojtogatott. Én meg tűrtem. Tűrtem mert kellett a pénz. Mert enélkül semmit sem érek én. Hazavittem a pénzt anyámék undorral néztek rám. Viszont örültek a pénznek. Én meg folytattam. Mire felocsúdtam már nyakig benne voltam a kis “vállalkozásomban”. Utálom magamat. Utálom az életem. Megakarok halni. Mi az én felelősségem pontosan a sztoriban? Mit tehettem volna másképp?