Az akaraterő az mi? Egy genetikai adottság? Vagy honnan jön?
Az miért elítélendő, hogyha valakinek nincs akaratereje ahhoz, hogy egy átlagos szinten éljen és emiatt lesz mondjuk hajléktalan?
Ő tehet e arról, hogy neki nincs? Honnan kéne, hogy rendelkezzen vele?
Én jelenleg azt tippelem, hogy ez egyrészt genetikai adottságból adódik össze, másrészt pedig a szocializáción is múlhat, bizonyos mértékig... Így a nevelésen is.
Tehát azt gondolnám, hogy akivel mondjuk nem foglalkoznak a szülei, vagy akár kifejezetten mérgező környezetben nő fel és genetikailag is hajlamos rá, akkor lusta lesz, nem lesz akaratereje.
De az miért elítélendő, hogyha valakinek “büdös a munka” és inkább megfagy télen, mintsem hogy dolgozzon?
Ez nem olyan, mintha valakit azért ítélnék el, mert csúnya a külseje?
Kiváncsi vagyok a véleményeitekre...
válasza:
válasza:Nem, az akaraterő olyan inkább, mint a szorgalom.
Lehet visszahúzó hatása a rossz példának, nevelésnek, de ezeket felül lehet írni.
Sokkal meghatározóbb szerintem a motiváció. Annak nincs akaratereje, aki nem motivált.
És az min múlik, ha valakit nem motivál semmi?
Vagy úgyérzi, hogy nagyon is, mégsem lesz tőle cselekvőképes... Tehát akkor lehet, hogy mégsem elég motivált.
Utóbbi én vagyok.
Szóval hogy legyek motiváltabb?
Aki az, az mit csinált, hogy az lett?
válasza: válasza: válasza:Azért nem lehet a csúnyasághoz hasonlítani, mert a csúnyaság ellen nem tud mit tenni az ember. Jó, persze, rossz fogak ellen meg túlsúly ellen tud, de ha egyszerúen csúnya arccal született akkor ez van. Az akaraterő pedig fejleszthető. Szerintem nem genetika, hanem a környezet hatása. Ha a családja is olyan típus hogy mindig is jó volt nekik a langyos szarban ülni és senki nem törekedett a jobb életre, akkor ebben nő fel és neki sem lesz igénye többre.
Nagyon kevesen szeretnek dolgozni, mert nagyon kevés ember olyan szerencsés hogy azt csinálhatja ami a hobbija. De az ember összeszorítja a fogát és nap mint nap csinálja kedv nélkül, mert muszáj ahhoz, hogy élhető környezetet teremtsen magának és a szeretteinek.
Azért szokták elítélni azokat az embereket akiknek büdös a munka, mert majdnem mindenkinek büdös, de mégis elviseli, aki pedig nem dolgozik, az mindig azokat pumpolja akik szintén inkább csak ellébecolnának legszívesebben, de mégis dolgoznak hogy jussanak egyről a kettőre. A sokgyerekes kisebbségi család segélyeken él, amit más fárasztó munkájával kiizzadott adóforintjaiból fedeznek, a hajléktalan odajön hogy adjál már egy kis pénzt, satöbbi. Senkit nem érdekelne hogy ki hogy szúrja el a saját életét, ha aztán nem a dolgozó többségnél kuncsorognának azok akiknek büdös a munka.
Az a baj hogy ez az egész társadalomra hatással van, ezért elítélendő.
válasza:Motiváció. Az a kulcs. Ha valamit szeretsz csinálni azt nem érzed tehernek. Ezért, ellenállás sincs benned amit le kellene győzni akaraterővel.
Ha van motivációd az olyan mint tengerésznek az útirány. A kérdes hogy te iranyitod a hajót vagy robotpilóta üzemmódban haladsz valamerre cél nélkül a "világ tengerén".
De nekem is vannak céljaim, és voltak mindig is.
Eddig egyet sem sikerült elérnem.
Ennek ellenére nem tudom elengedni ezeket, ahogy egyébként tanácsolni szokták más kérdéseimnél...
Én próbálkozom, de nem értem hogy mi a különbség azok között akik elérik és köztem, aki nem.
Arra jutottam, hogy valószínűleg az akaraterő...
De én nem tudom, hogy hogyan kell valamit ennél is jobban akarni.
Tényleg nem, nem hazudok.
Amúgy hajléktalan nem hiszem, hogy sok ember akar lenni. Van ilyen is, ez valamilyen mentális probléma lehet...
De a hajléktalanok nagyobb százaléka biztosan nem ezt akarta, csak akiket látunk, büdösen és koszosan az utcán, annyi telet éltek meg ott, hogy már minden reményt elvesztettek és beletörődtek.
Közben valószínűleg alkoholistává vagy kábítószeressé is váltak, mely életvitel élnek ismeretes a rengeteg negatív hatása.
De azt gondolom, hogy annó, kerülhettek oda önhibájukon kívül.
Egyébként nekem is hajléktalan sors van kilátásban, amit nyílván nem szeretnék, csak ez a realitás, mivel jelenleg eltartanak és ez nem lesz mindig így.
De sokaknál, pusztán az akaraterejük (gondolom) miatt, ez fel sem merülhetne...
És én tényleg nem tudom megmondani, amikor szerintem viszonylag reálisan látom a világot, hogy bennem mi a más.
Én szeretnék normális életet, de valamiért nem megy.
Valószínűleg én vagyok a hibás, de vajon miben? Hogy változzak meg?
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!