Milyen ember az, aki a másik sikerére vágyik belefektetett energia nélkül, az az csak a jéghegy csucsa kell neki?

Szerintem valahol mindenki ilyen, eljátszik a gondolattal, hogy "de jó lenne ha" aztán nyilván változó hogy belegondol-e a megtett útba vagy sem.

Én is elgondolkozom, hogyha látok egy jó autót (értsd 20-30+ millió) vagy egy jó lakást, házat akkor milyen jó lenne ha nekem is lenne. Aztán bele gondolok, hogy átlag alkalmazottként konkrétan esélyem nincs még a közelébe sem jutni annak a szintnek amit mások már gyerekként vagy fiatalon megkapnak. És örülök ha 40 éves koromra sikerül összehoznom egy kis lakást miben élhetek.

Kicsit olyan ez mint amikor elgondolkozik az ember, hogy milyen jó lenne Forma 1-es pilótának lenni. Nyilván nem azt nézi elsőre senki, hogy egész életükben utazniuk kell, vagy kőkemény edzés, étrend, stb. hanem azt, hogy de szívesen átélné a versenyzés, győzelem élményét. Aztán eszébe jut hogy 30+ éves és se anyagi háttere, se semmi tapasztalata nincs ehhez, plusz nem 6 évesen kezdte mint a pilóták.

Ezektől függetlenül nyilván nem mindegy, hogy valaki helyén kezeli ezeket és megmarad "álmodozásnak", vagy ez a fajta utálat, gyűlölködés határozza meg az életét és járja át a mindennapjait.