Hogyan legyek egy kicsit nőiesebb, ''finomabb'' ?

Egyszerűen nem tudom mi van velem. Óvodás koromban már az autók érdekeltek, azokkal játszottam, a játékbabákat (amelyeket kéretlenül kaptam) összefirkáltam, leköpködtem. :D

Nem barátkoztak velem, és én sem az ovistársakkal. Mindig voltak konfrontációk, sokat szekáltak. Hú, de sokat... Nem mindig ütöttem vissza, mert félénk voltam, de ahányszor megvédtem magamat, túlzásokba estem.

Aztán jött a suli. Ott sem volt jobb, szekáltak. 5.-es koromban az egyik osztálytársam odajött szünetben a helyemhez az osztályteremben, megfogta a mellemet, én pedig kicsavartam a karját és az asztalra nyomtam. Én lettem leszidva, hiába hajtottam a magam igazát. Mivel nem voltam egyáltalán nőies, sem lányos, sem semmilyen, eléggé szemet szúrt mindenkinek. Az öltözködésem, gesztusaim, de még a hangom is totál fiús. Egyszerűen nem bírom elviselni az idegesítő, agyoncsicsázott ruhákat.

Lányok is rám szálltak anno. Bántottak a súlyom miatt is, mert elég nagydarab voltam már akkor. Mindig azzal csesztettek, hogy kitúrnak a helyemről, mindig az én székemre ültek, majd a fiúk is átvették ezt a szokást, mondván, hogy keressek magamnak másik padot. Ezt megelégeltem, és szokásommá vált székestül odébb rakni azokat a normálatlanokat. Akkor abbahagyták.

Ahogy idősödtem, nem nőiesedtem. Ugyanolyan nagydarab vagyok, böszme, durva, testileg érzéketlen. Télen, hóesésben hóangyalt csinálok rövid gatyában, rövid ujjúban, és felfrissülök.

Megyek, mint egy tank, mutogatok ezerfelé beszéd közben. Utálom. Nem tudom kiölni magamból ezeket az undorító szokásokat. Egy férfinak sem kellek. Volt már kapcsolatom, de végül mind meggondolta magát. Emlékszem, olyan másfél évvel ezelőtt az egyik exem azt mondta, hogy azt hitte csak divatból vagyok ilyen, azért ilyen a stílusom. Sajnos nem játszom meg magamat, tényleg ilyen vagyok. Nem tudok finom lenni még az ágyban sem, sehol. Nem vagyok agresszív, félre ne értsétek. Csak hiányzik belőlem a gyengédség, a kedvesség. Pedig igyekszem, utcán is akármelyik fetrengő alkeszhoz odamegyek megkérdezni, hogy fel tud-e állni, segítek akárkinek, aki rászorul, de valahogy durvák a mozdulataim is. Egyszer az egyik párommal elmentünk a lakására, és nem nyílt ki az ajtó. Ő feszengette, nem ment neki a dolog, gondoltam segítek. Löktem egyet az ajtón, erre a lakásban találtam magamat, totál betörtem ajtófélfástul a bejáratot.

Apróságok, tudom, de ezekből vagyok. Ezen kellene változtatnom, mert így tényleg egyedül maradok, barátok és párkapcsolat nélkül.

Mi tudna rajtam segíteni? Pszichiáterféléket ne ajánljatok, sokszor megjártam eredménytelenül. 19L