Hogy képesek egyes szülők kb a pelenkapénzt is visszakövetelni a gyerektől? Miért gondolják, hogy ez normális?

Ezt csak néhány kretén szülő gondolja így, de nagyon nem ez a jellemző.

Néhány gyerek miért érzi úgy, hogy neki alanyi jogon jár a 30 ezres sportcipő és a 200 ezres mobil? Engem ez jobban zavar. Szerencsétlen szülők kidolgozzák a belüket, a gyerek meg csak követel, nem zavarja, hogy az anyja inkább nem ebédelget a kollégákkal, mert azzal is a gyereknek spórol...

Mert bolondok. Egy gyerek amig magatehetetlen(jogilag 18 ig)addig a szülök döntese es felelössege volt, önallo dönteseket nem is hozhat jogilag sem, nem vonhato felelössegre sem.

Nem ö döntött arrol sem, hogy megszülessen.

Hànyni lehet az ilyen szülöktöl.

Söt aki nem latja el a gyerekét pl éhenhalasztja az börtönnel is jár.

Nem tudom hogyan lehetnek ennyire bolond logikatlan primitivek milliomosok. Inkabb ez a kiakaszto.

Én ilyenkor megszakítanám végleg a kapcsolatot. Idős korulban meg közölném hogy nem én akartam idős szülőket akik nem tudják ellátni magukat, menjenek otthonba a nyugdíjukból.

Fordított esetben természetesen gondoskodok róluk mert ők is gondoskodtak rólam amikor nekem még nehéz volt.

Amúgy szerintem azokból a szülőkből van több akik túlságosan is gondoskodnak a gyerekeikről anyagilag.

Ezek azok a tipikus szülők, akik bár akartak gyereket, fogalmuk sem volt róla, hogy egy gyerek felnevelése nem 100 forint, ezért emiatt a gyereket kezdik el hibáztatni azért, mert sokba kerül.

Ha lehetőség lenne erre, én még azt is el tudnám képzelni, hogy az ilyen barmok még a csecsemőt is dolgozni küldenék, ne a szülein élősködjön. Felháborító, mert nem a gyerek kérte az életet.

Én ilyenkor amúgy megkérném a 2 idiótát, hogy ugyan számolják már ki, mennyi támogatást, plusz pénzt meg kedvezményt kaptak csak azért, mert gyerekük van, szerintem csak lesnének.

Bár az én családi/ismerősi körömben ilyennel nem találkoztam, de ha velem történne ilyen, akkor levonnék minden támogatást, adókedvezményt, a maraékot visszafizetném (plusz aláíratnám velük, hogy a visszafizetés megtörtént), aztán volt egy gyerekük, öregkorukban meg boldoguljanak egyedül, legyenek boldogok a pénzzel, ha már az úgyis fontosabb, mint a saját gyerekük. Aztán név/tel.szám változtatás, és viszlát. Én komolyan nem tudom megérteni, mire jó ez. A pénzt elköltik max 1 év alatt, aztán ott vannak gyerek nélkül, mintha soha nem is lett volna gyerekük.

Az ilyen szülőknél én nehezen tudom elképzelni, hogy valaha is ténylegesen szerették a gyereket. Ha a pénz számukra még a gyereknél is fontosabb, akkor gondoskojon róluk a pénz öregkorukban.

Én ismerek ilyet, bár az nem teljesen így volt, de hasonló.

Unokanővérem apjával történt ez. Amikor ő fiatal volt,a kkor ugye még az ált.sulit is lehetett esti tagozaton végezni, ha a gyereknek dolgoznia kellett.

Őt az anyja 14 évesen kivette az iskolából, és elzavarta dolgozni, mert már "eleget élősködött a családon, törlesszen". Ha tiszta ruhát, meg ételt akart, azért is külön fizetnie kellett a lakbér mellett.

Következmény? Estin végezte el a sulit, gimnáziumba is ment, kollégiumba, aztán utána egyetemre, mindegyik mellett dolgozott és magát tartotta el, 18 évesen amint lehetett elköltözött. Baromi nehéz volt neki, de diplomát szerzett, és most nagyon jól fizető top pozícióban van egy cégnél, megélhetési gondjaik kb nincsenek.

Ő most 52 éves, az anyjával a 18. életéve után egyszer sem beszélt, nem is látta, az apját se, aki mindezt helyeselte. Pár éve a fülébe jutott, hogy az anyja meghalt (előtte meg mindig azt hírdette, hogy vele senki sem törődik), de a temetésére sem ment el. Mondta, hogy minek vegyen búcsút egy olyan embertől, aki így megnehezítette az életét, és akinek a pénz sokkal fontosabb volt, mint a gyerek.

Őszintén, maximálisan megértem. Az apja valami öregek otthonában tengődik a maradék vagyonából meg nyugdíjából, a kutya se néz felé, mert neki is fontosabb volt mindennél a pénz.

Az ilyen viselkedés és mentalitás keményen vissza fog még ütni később, hisz a szülők is lesznek magatehetetlenek egyszer.