Hogyan lehet az ember boldog célok nélkül is? Írtok példákat?

"A csapból is ezt folyik, hogy csak akkor lehet valaki boldog, ha vannak céljai. "

Csak sokan össze keverik hogy a célokat a harácsolással azonosítják, miközben szerintem ez azt jelentené hogy az ember meg tudja élni a boldogságát, abban, hogy aktív olyan dolgokban amiket élvez.

Én többször vitatkoztam már emberekkel ezen, és ahogy én nem értettem meg az ő álláspontjukat, úgy ők sem az enyémet :D

Feleslegesnek tartom hosszútávú, konkrét célok kitűzését, mert sokkal több negatív érzést képes okozni, mint az, ha nincsenek konkrét céljaid, csak éled a mindennapjaidat, tisztában vagy azzal, hogy valamit szeretnél valamikor, és a kettő közt meg lesz, ahogy lesz.

Akik megrögzött cél-állítók, nekik az a véleményük ezzel szemben, hogy célok azért kellenek, hogy vigyenek előre az életben, ne csak sodródj az árral.

Nos, és nem vagyok egy ezo-párti ember, de vannak dolgok, amiknek félig-meddig igazat adok. Többek közt annak is, hogy az embernek van egy útja, egy sorsa, amit be fog járni az élete során. Ha célok állít, és ragaszkodik hozzá, azzal megnehezítheti a dolgát abban, hogy azt az életét élje, ami úgymond neki szól, mert nem biztos, hogy neki feltétlen el kell érnie azt a célt, amit kitűzött.

Többször kipróbáltam már, milyen az, ha célokat állítok, és tény, hogy abban az esetben egy kicsit összeszedettebbnek éreztem magamat, de ez csak a látszat..a legtöbb esetben úgysem az történt, amit elterveztem :D

Nem mondom, rövid távú céljaim vannak, az mindenkinek van (túlélni a napot, eljutni A-ból B-be, elkészíteni valamit) de nyilván, akik okoskodnak a célokról, azok nem feltétlen arra gondolnak, hogy célom az, hogy éljek.

És az egész eddigi életem olyan esetek folyamata, amit sosem terveztem el előre, sőt, sok dolgot kifejezetten nem akartam, és most itt vagyok, és nem bántam meg semmit abból, amerre vitt az élet :D

Én már 50 éves vagyok, és voltak boldog időszakaim. Pont, hogy nem kellenek hozzá célok. Inkább akkor boldog az ember, amikor nem vágyik semmire, mert minden jó úgy, ahogy van. Pl. volt egy jó munkahelyem, aminek élveztem minden pillanatát, plusz jóval átlag felett kerestem vele, így anyagi problémáim se voltak, szingli voltam, így "szabad" is voltam, fiatal, erős, egészséges voltam, sok barátom és barátnőm volt, minden pénteken és szombaton diszkóba jártam, sok alkalmi kapcsolatom volt, stb. Ez egy 8-10 éves időszak volt.

Amúgy meg mindenki mástól boldog. Valaki párkapcsolattól és 3 gyerektől boldog.

Ha unalmas, egyhangú életed van, rossz munkahelyed és rossz körülményeid, állandóan stresszelsz, sok minden hiányzik az életedből, akkor nem lehetsz boldog. Persze ez is egyénfüggő. Valakinek elég a hobbija, egy férj/feleség, egy 40 nm-es panellakás és egy 3-as Golf a boldog élethez, de más meg nem tud boldog lenni egy 300 nm-es, medencés palotában, S63 AMG Mercivel se, tehát ilyen értelemben nem függ az anyagi helyzettől.

"ha valakinek van olyan hobbija, ami felvillanyozza és kitölti az életét, az is lehet boldog"

Ha van hobbid, akkor van célod is nagy valószínűséggel.

@12:26

"Egyszerűen azért gyűjtöm az ásványokat, mert szépek. Nincsen emögött semmi egyéb. Nem kell ennek hogy értelme legyen. Az ember olyan csomó dolgot csinál, aminek semmi értelme nincs, miért ne csinálhatna ilyet?"

https://www.youtube.com/watch?v=rmVfG1j8GZo