Miért ilyen érthetetlenek az emberek?

Igyekszik levezetni a feszültségét, az ilyenekre nem kell reagálni.

Úgy senkivel sem vagyok haragba, de nem is szoktam gyűlölkődni. Régen volt rá példa, ilyenkor nem is az miatt csinálja talán mert másiknak fáj, hanem mert valamilyen belső örömöt okozz neki.

Sokan ebben látnak gyógyírt az eltorzult értékrendjükre, önértékelési hibáikra. "Na most jól megmondtam neki és semmit nem tud tenni!" Volt egy olyan hölgy ismerősöm, akivel ritkán ápoltam a kapcsolatomat, de az emberi volt és nem tolakodó, kellemetlenkedő, - úgy éreztem, ez kölcsönösen meg volt mind a kettő oldalon. Aztán egy komolyabb nézet különbség alkalmával elkezdett velem fölényeskedő hangnemben kommunikálni. Úgy hagytam - válasz nélkül - sorsára az illetőt, ahogyan volt. Azóta egyszer találkoztam vele személyesen. Eljátszotta az aktuális estére a pozitív tartalmú szerepét és megkérdezte, hogy baj lenne-e, ha írna majd nekem. Tudtam, hogy nem fog írni, de én is eljátszottam a szerepemet, - ami akkor és oda, beilleszthető volt a bámuló szemeknek, hallgató füleknek. Nem is csodálkozom, hogy azóta sem írt, - mert amikor kibújt belőle a valódi énje, akkor letisztult a a kép előttem abban a tekintetben, hogy mire számíthatok, ha képbe kerül. Ez volt két éve és nagyon jól megvagyok egy ilyen képmutató ember nélkül.