Hogy tudnám a vágyaimat kiölni magamból?

1-esnek hát például olyanok, hogy szerettem volna bejárni a világot, de csoda, ha egyaltalán külföldre tudok menni. Szerettem volna szép környezetben élni, de kénytelen vagyok a ronda blokkokban lakni, mert nincs másra pénzem. A hobbik amiket szerettem volna, azokra se nagyon van pénzem. A család meg ezek nekem nem okoznak örömet. Arra meg pont nem vágyom, pedig az elérhetőbb cél lenne. Szóval ez a gond. Nagyon lehangoltá tesz ez az egész. A környezet ahol élek, a tudat, hogy csak sóvárgok minden után. Hogy hiába tudatosítom, hogy ez van, ezt kell szeretni, ez a nyálcsorgatás nem múlik el. Ráadásul tudom, hogy másnak még rosszabb, mert azért ha úgy nézzük elég kaja van, van fűtés, van tiszta víz, szóval az alap dolgokra jut, de semmi plusz. És mivel másnak még rosszabb, ezért még emellé bűntudatom is van, hogy mégis ilyen lehangolt vagyok és csak sóvárgok. A kelleténél jobban megvisel a dolog. Kedvetlenné váltam és gyakorlatilag két érzelem van bennem. A sóvárgás meg az ahogy próbálom elfojtani. Egyszer korábban gondoltam pszichológusra, de hát gondolom nem meglepetés, hogy pénzem nincs rá, a háziorvos meg azt mondta nem elég nagy a problémám, nem kaptam beutalót. Szóval arról is letettem már. De nagyon jó lenne, ha ettől meg tudnék szabadulni. Nem tudok már más örömének se örülni, mert elfog a keserűség meg az önsajnálat. Ez az egész dolog eléggé toxikussá tesz úgymond. Nem tudom hogy a fenébe öljem ezt az érzést meg.

Íze nem ózd