Hogyan fogadjam el, hogy soha sem leszek annyira okos mint amennyire az szeretnék lenni?

Én se vagyok okos, főleg az idegen nyelv nem megy, pedig ahova menni szeretnék, oda pont ez lenne a fontos. Bele kell törődni és kész. Biztos másban vagy jó.:)

18/F

Megtennéd kérlek, hogy kifejted nekem mi is az az annyira okos amiről beszélsz?

Szerintem sem érdemes álmokat kergetni, de ez nem azt jelenti, hogy abba kéne hagynod saját magad fejlesztését. Lehet csak meg kell találnod azt az eszközt amivel ezt el tudod érni.

Szakmunkásoknál is van olyan, aki nem átlagon felüli, mégis kíváló munkát tudnak végezni. Én úgy gondolom a képesség önmagában sosem elég. Ha szorgalmas valaki, akkor idővel rengeteg tapasztalatra tesz szert ami sokkal fontosabb mint maga a képesség. Ez szerintem megkerülhetetlen.

Ha pontosítod, hogy számodra mi az okos, akkor remélhetőleg jobb választ tudok adni.

A mérnöki szakma széles skálán mozog azért. Ott is vannak olyan specializációk amikhez többet kell az asztal mögött ülni, nehezebb emészteni az anyagot. Meg olyan is van akinek a munkaköre főleg gyakorlati (folyamatmérnök, gyártástechnológus, stb.).

Az orvosihoz sokat kell seggelni, a mérnökinél érteni kell a dolgokat azért, de a tárgyak többségét sajnos szimplán magolással jeles szinten lehet teljesíteni. Van egy-kettő vízválasztó tárgy, amit ha begyakorolsz (pl. előző évi vizsgák alapján) és egy jó vizsgát fogsz ki, akkor simán teljesíthető. Nekem is mérnöki végzettségem van.

Nézd meg magadon, hogy mi az a mennyiség, amit megtudsz tanulni, mennyire könnyen emésztesz meg különböző dolgokat. Feszegesd a határaidat.

Szerintem az egyetem nagyon jó készség fejlesztő ha jól használod ki az ott töltött idődet. Visszatekintve sokkal jobbak a képességeim mint amikor elkezdtem az egyetemet.

Egyébként ott van az érettségi. Csinálsz egy rangsort, hova szeretnél menni, milyen más lehetőségek vannak még amikre alkalmas vagy. Ha bejutsz az első helyre király, ha nem az se baj. Ha bejutsz, ott van 2 féléved eldönteni állami támogatotton, hogy valóban ezt szeretnéd-e tanulni(ha a 2. félévben úgy döntesz, hogy otthagyod az egyetemet, akkor nem kell visszafizetned az állami támogatást). De ha nem próbálod meg, sose fogod tudni.

Látok olyanokat akik sajnos nem valók azokra a helyekre amelyekről álmodoznak, de ezek döntő többsége csak azért nem alkalmas, mert képtelen letenni a fenekét és tanulni. Inkább a szorgalom hiányát látom, mintsem a képességekét.

Csatlakozom #4 minden szavához. Kezdened kell valamit az önbizalomhiányoddal, mert ez az élet minden területére kihat.

Egyébként egy időben én is elveszettnek éreztem magam. Kiskorom óta állatorvos akartam lenni, de a középiskolás tanárom egy szar volt és szégyeltem segítséget kérni. Nem mellesleg a szorgalom is erősen hiányzott belőlem.

Esetleg ne csak felületesen nézzél szakmákat, hanem részletesebben, hátha valami elnyeri az érdeklődésedet.

Ez saját vélemény, de a gyerek képességeit már a középiskola előtt fel kéne mérni, és az alapján választani neki a legjobb intézményt. Sokkal céltudatosabbak lennének szerintem a fiatalok. De ehhez javarészt a szülőnek kellene tennie, nem mindent az oktatási rendszerre bízni.

(#2,#5)

Én eredetileg orvosira készültem, aztán nem oda felvételiztem, de voltam orvosisokkal egy koliban.

Amit láttam, és szerintem az orvosira kell (mérnököket nem tudom), az az, hogy valamelyest érdekeljen a téma, amit tanulsz, nagyrészt kémia, biológia. Legyen valamennyi alaptudásod belőlük. Plusz a kitartás, a szorgalom, és a jó stressztűrő-képesség. Az önbizalom többet számít szerintem, mint a gyors gondolkodás, okosság meg lángelme.

Szerintem ne arra fókuszálj, hogy mit mennyi ideig tart megtanulni, milyen hibáid miatt mennyire vagy hülye, mert túl sok energiád elmegy erre.