Pszichológus tud segíteni rajtam vajon?
Az a helyzet, hogy a problémáim jó része ott kezdődött, hogy pszichológia szakos hallgatóként be kellett lássam, hogy velem bizony problémák vannak, és ez a felismerés csak nehezíti az életem. Az meg főleg, hogy normális sosem leszek, de annyira helyrepofozhatnak hogy normálisabb életet éljek. Tehetetlenné tesz ez az érzés.
Egyszer valaki közölte velem,hogy a baj velem az, hogy eszem ágában sincs változtatni azokon a dolgokon, amik nem jók bennem, pedig tudom, hogy mik azok. Elég szorongó vagyok, negatív, realista (pesszimista), önbizalomhiányos és önértékelési zavaros. Félek a kudarctól, kritikától, rosszul kezelem azt.
Biztonságos kötődésű emberekkel sosem tudtam barátságot kialakítani, nekik minden bizonnyal teher vagyok, mert ők pontosan látják a határaikat és nem lennének képesek közösséget vállalni velem, aki "energiavámpír".
Úgy érzem, soha senkinek nem tudok megfelelni, a barátaimnak pedig hasonló gondjaik vannak mint nekem, "számkivettettek" vagyunk a társadalomban,introvertáltak, meg nem értettek.
Az emberek többsége csak azt látja, hogy hisztis vagyok. Pedig én belül nagyon szenvedek, és a hiszti az már a vége egy ilyen ciklusnak. Hangulatingadozásoktól én magam is nagyon szenvedek. Direkt sosem lennék képes ártani senkinek.
Gondoltam rá, hogy elkerülő személyiségzavarom van. A családomban vannak gondok, nagymamám 47 évesen öngyilkos lett, apa depresszív, a húgom pánikbeteg és bipoláris tünetei vannak. Édesanyám elég nárcisztikus, nagyon nehéz vele a viszonyom, mert nála sosem lehet tudni, hol a határ, sok vitánk volt, sokszor bántott érzelmileg, éreztette velem, hogy nem vagyok elég jó (máskor meg nagyon büszke rám). A szüleim kapcsolata meg egy katasztrófa, mondhatni ideális volt az ő gondjaikat látva felnőni.
Párkapcsolatom sem volt soha, alkalmatlannak érzem magam erre, nem akarok csalódást okozni és olyan rossz pár lenni mint a szüleim.
Szeretnék egy normális életet, de a fiatal éveim már nem kaphatom vissza.
24/N
válasza: válasza:Segített már keményebb eseteken is. Nyilván ehhez hajlandóság és tettvágy kell a pácienstől is. Velem anno nagyon komoly problémák voltak, nagyon mélyről indultam, mikor szakemberhez mentem, de szinte ittam a szavait és mindent úgy csináltam, ahogy mondott, rengeteget dolgoztam magamon az ő segítségével és igazából ez volt a kulcs. A szakember tehetetlen nélküled úgymond. De az iránymutatása és a személyre szabott közös munka által össze tudod magad rakni úgy, ahogy egyedül képtelen lennél vagy egy év helyett évtizedek munkája lenne magadtól kitalálni, hogy hogyan kell.
Szerintem amúgy a copinggal probléma van nálad, de így látatlanban azt mondom, hogy ez egy gyakori és nem túl nehezen kezelhető probléma. Mondjuk ez relatív. Egy öngyilkoshoz és egy súlyosan bántalmazott személyhez képest.
válasza: válasza: válasza:Szerintem mindenkinek nagyon nehéz elkezdeni a csoportos önismeretet, de sokkal hatékonyabb tud lenni, amikor nem vagy teljesen egyedül a problémáiddal és ezáltal gyorsabban tudod őket normalizálni. Én is rettegtem tőle, de megváltoztatta az életem.
Esetleg megpróbálhatsz TB alapon pszichológust keresni, hátha sikerül.
válasza:Nem biztos, hogy pszichológusra van szükséged, egy mentálhigiénés szakember vagy coach is segíthet.
A helyedben nem definiálnám magamat a családi hátterem alapján. Kinek a családja tökéletes, problémamentes?
Értem én, hogy pszichológia szakosként megindult a találgatási hullám benned, de én is "diagnosztizáltam" magamat autistaként, ADHD-sként, sima ADD-sként, diszkalkúliával, memóriazavarral meg egy rakás nemtudoménmivel, aztán kiderült, hogy csak önértékelési kihívásokkal küszködtem, és ezek a tünetek annak rendeződésével varázslatos módon elmúltak.
Utolsó: köszi, azért egy pszichológusban jobban megbíznék, mint egyes coachokban, volt egy coach lakótársam és hát amilyen problémái neki emberként voltak nem tudom milyen szakember lehet...sok a kókler...
Az ADHD gyerekkorban kezdődik, az ADD is általában. Aki tud tanulni az a közhidelem szerint nem lehet ADD/ADHD-s. Én olyan szinten szétszórt gyerek voltam, hogy bizony sok gondot okoztam a szüleimnek, érzelmi zavaraim gyerekként is voltak és akkoriban sem működött jól a szociális életem. Persze mindig volt egy-két fiatal akivel lehetett beszélgetni, de végül minden kapcsolat véget ér egyszer (ami amúgy normális, de én tragédiának fogtam fel xD).
Aztán rájöttem, hogy egyes problémáim forrása az lehet, hogy INFP vagyok, ami elég ritka, és ezért nem értik a gondolkodásom sokan.
válasza:Szerintem nem a pszichológus/coach a határvonal, ami az emberek problémáit illeti. :)
Megint kategorizálod magadat. Nekem ezek a tesztek hangulattól függően azt dobják ki, hogy INTP/INFP. Egy ideig foglalkoztam velük, és ez behatárolta a gondolkodásomat abban, hogy mikre vagyok képes, illetve milyen határai vannak a kompetenciáimnak.
válasza:Kicsit off-topic: a szegedi csoporthoz ajanlom az alabbi treninget: [link]
Meg kell kerdezni, hogy mikor indul esetleg ujra.
A pszichodrama csoportrol is sok jot hallottam, az is van Szegeden. Pszichovitamin.hu
A kerdezonek pedig: amiota pszichologushoz jarok, sokkal jobban erzem magam. Az onismeret mindenkinek hasznos, ha sikerul jo szakemberrel osszeakadnia. Sajat elmenyem alapjan tudom ajanlani.
Sok sikert!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!