Szerintetek erkölcsi szempontból helyes döntés manipulálni valakit, hogy változtasson a rossz szokásain?

Egy alkoholista esetén azt mondom oké, mert ha nem változtat mind2 fél károsul. Tehát ilyen esetekben, amikor az illető a saját egészsége a tét, és ennyire nagy a probléma, akkor azt mondom esetleg belefér.

De kisebb dolgoknál pl a jegyrontásnál, vagy aminél nem olyan hűdenagy a tét akkor nem helyes. Több kárt okozhat mint jót. Pl ha az illető nem tud változtatni (hiába tanul úgy is rosszak a jegyei mert nincs tehetsége hozzá)

Ennek van egy rendes tisztességes útja. A változtatás meg mindenkinek a saját döntése.

Én úgy gondolom, hogy a mai világban az a trendi, hogy mindenki úgy h*e, ahogyan akar, és nem/nem feltétlen akarnak az emberek egymással foglalkozni. Van az az ismeretes mondás, hogy:

"Senkit sem hagyunk az út szélén",

pedig pont, hogy de: az emberek nem akarnak vesződni a másikkal, és innen nézve szerintem jó, ha valaki foglalkozik a másikkal, mégha az manipulációnak tűnik is.

Az általad felsorolt példák elegge eltérnek egymástól, teljesen másképp kell kezelni őket.

Az alkoholisták sztorinál szerintem a válással való fenyegetőzés legtöbbször nem is alaptalan. Az én apám is alkoholista volt, anyukám egy adott ponton megmondta neki, hogy ha nem változtat, elveszíti a családját. Nála ez hatott, és nyilván nem egyik napról a másikra, de még csak nem is egyik hónapról a másikra, de letette az italt.

A harmadik eset szerintem nagyon etikátlan, az a baj vele, hogy egy külső motivációhoz köti a tanulást: Hozz haza ötösöket, akkor játszhatsz a telefonodon. Ez nem is a manipuláció miatt rossz, hanem a gyerekben kelt rossz célkitűzést, tehát egyáltalán nem pozitív hatású.

A második esetet megint nem lehet ilyen egyszerűen leírni. Mi van ha a “manipuláló” fél azért nem akar szerelni, mert nem vonzó az elhízott párjának a teste?

Ha külső nyomás hatására, de belső motiváció nélkül van változás, akkor amint a külső nyonás megszűnik előfordulhat, hogy minden visszaalakul az eredetibe. Plusz csökken az esély a belső motiváció kialakulására, és nő arra, hogy az egészet megutálja.

Pl.Ha a tanár minden órán feleltet, több ember készül a kényszer miatt, de amint jön egy helyettesítő tanár aki nem kér semmit, senki nem tanul, a tárgyat már mindenki utálja. De ha vkit érdekel az adott dolog, meg szívessn foglalkozik vele, akkor tanul és készül, függetlenül attól hogy van-e felelés, vagy nincs, mert nem a tanárnak tanul hanem magának.

Helytelen, nem normális.

Az a baj, hogy ezzel igazából a belső motivációt teljesen megölöd és csak kényszerűség lesz az elvárás teljesítése.

Lehet, hogy rövid távon látszólagos eredmény lesz. De hosszú távon csak rosszabb. A te példáiddal élve: Titokban ivás, prostizás, jegyek letagadása, eltitkolása stb.

Ha elég sokáig fennáll ez az állapot, akkor elindul a lejtőn még jobban az illető, tapasztalat

Manipuláció vagy kényszerítés? Mert a kettő homlokegyenesen mást jelent.

A manipuláció során ráveszel valakit különböző trükkökkel arra, hogy megtegyen valamit - saját akaratából - , amit te szeretnél.

A kényszerítés során nincs más választása, mert szankciók vannak.

A kérdésre válaszolva a manipuláció bizonyos esetekben szerintem elfogadható, ha például valaki nem látja be dolgok számára előnyös oldalát.

A kényszerítés csak bizonyos esetekben és akkor, ha nincs más lehetőség, és szintén a kényszerített javát szolgálja (pl. beteg gyerek nem akar orvoshoz menni).