Miért van az hogy a nálam pár ével fiatalabbakat gyerekesnek találom?

26 évesen már alapitottam egy céget, éltem 3 kontinensen, bejártam rengeteg országot, lett egy mesterdiplomám, 4 éves kapcsolatom, stb. Szerintem el vagy tájolva. Én se le, se fel nem igazan erzek 5 even belul nagy kulonbsegeket.

Hármas válaszoló vagyok. Hogy 5 év mikor nagy korkülönbség, az függ helytől, időtől stb. Az én példámban a lakótárs 19-20 évesen felkerült Pestre, akkor kezdte az egyetemet. Nyilván volt egy nagyfokú naivitása azzal kapcsolatban, hogy milyen is a felsőoktatás. Én meg már az utolsó évemben jártam, így nekem nem csak elképzeléseim voltak, hanem tapasztalataim is. A lakótársam meggyőződéssel mesélte, hogy majd milyen jól megtanulja a dolgokat, mindig bejár előadásokra, saját jegyzeteket készít, mindenből ötöst kap stb. Annak idején, évekkel korábban, szinte mindegyik évfolyamtárssal ugyanezzel a mentalitással álltunk neki az egyetemnek. Utóbb meg az idők során láttuk, hogy vannak fő tárgyak, amelyek tényleg hasznosak, meg emellett akad egy csomó töltelék is. Ráéreztünk, hogy nem kell mindegyik tantárgyra ugyanoly hangsúlyt fektetni. Így ha egy faktból nem jön össze az ötös, azon nem múlik semmi. Hamar rájöttünk, hogy sok előadás csak a könyvet ismétli, azt pedig mi magunk is meg tudtuk tanulni otthon. Így felszabadult egy csomó időnk, el tudtunk menni gyakornoknak jó cégekhez. Meg láttuk idővel, hogy sokszor gyakorlatban szerezzük meg a szükséges tudást, pl. egy nagy multinál vagy vállalkozásban stb. Sok összefüggést a főnököm egy-két mondatban összeszedettebben és logikusabban el tudott magyarázni, mint bármelyik tanárom. A lakótársam ugyanazokat a gondolatokat fogalmazta meg, szinte ugyanazokkal a szavakkal, mint mi 5 évvel korábban. Nyilván még nem volt tapasztalata, így amit mondott, az naiv volt nagyon. Ahogy írtam, ez az 5 éves különbség itt domináns volt, mert a gimis közeg, ahonnan érkezett, az nyilván teljesen más, mint egy egyetemista lét. Nyilván ahogyan idősödik az ember, úgy veszti el a jelentőségét a korkülönbség. Egy 30 és egy 35 éves személy között már szerintem ez nem annyira domináns, mint egy 20 és egy 25 éves között.

Engem meg a kicsit fiatalabbak sokkal fiatalabbnak. Van egy belso korunk. Y

Én 33 vagyok, és szerintem, amit te érzel, az nem az értelenség igazán, hanem inkább az a nagyon éles generációs szakadék, ami a mi még digitális-analóg korosztályunk, és a mai digitális fiatalok között húzódik. Ők már okostelefont pötyögtetve, két szavas mondatokban kommunikálnak, pörögnek, felvettek az őrült ritmust, amiben felnőttek. Mi még lassabb, emberibb világban szocializálódtunk. Én sem találom a hangot, sem ismerkedni, beszélgetni nem tudok velük. Nem azért, mert éretlenek vagy hülyébbek, csak nagyon mások.