Felteszem a kérdést. Mindenki saját tudása szerint válaszoljon.(?)

Éppen úgy, hogy nem másoktól kérdezi, hogy milyen világnézete legyen, hogyan gondolkodjon, milyen öltözködési stílusa legyen.

Leginkább úgy, ha nyitott vagy, és azokból, amikkel találkozol, el tudod dönteni, mi tetszik vagy mi sem, mivel értesz egyet, és ezekből szépen összeállítod a sját dolgaidat, a saját belátásod szerint, nem pedig másnak próbálsz megfelelni, vagy egy az egyben lemásolni valaki(ke)t.

Aki egyéniség akar lenni, az sosem lesz az.

Az egyéniség lényege az, hogy nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. Éli az életét úgy, ahogyan helyesnek tartja. A világnézete, gondolkodásmódja kialakul valamilyennek, és nem foglalkozik azzal, hogy ez egyéni vagy sem.

Egyéniség lehet hívő és ateista, bármely felekezetű keresztény, muzulmán vagy zsidó is. Lehet jobb- és baloldali gondolkodású, de apolitikus is. Semmiben sem hisz vakon, távolságtartóan figyeli a megmondóembereket. Van határozott véleménye, de idővel tud azon módosítani, és ezt bárki előtt vállalja is.

"A stílus az egyetlen olyan igazi luxus, amit bárki megengedhet magának, függetlenül attól, hogy mennyi pénze van. Ez olyan dolog, ami velünk született, de tanulható, feltéve, ha megvan hozzá az emberben a kellő intelligencia." - Giorgo Armani

Én ezt a saját nyelvemre úgy fordítom le, hogy az első aranyszabály: totál le kell szarni, hogy mások mit gondolnak rólam. Ha pl nekem megtetszik egy piros színű edzőcipő (FFi vagyok) akkor is meg fogom venni, ha a szomszédom vagy a kollégáim vércikigáznak vagy buuuzisnak látják. Ha nekem tetszik, ha harmonizál a személyiségemmel, akkor itt a helye.

Aztán ha valami nagyon hozzád nő, akkor azt keresztülviheted bármin, igazi stílusikonná válhatsz. Pl nekem nagy "fétisem" volt régebben a koponyás gyűrű. Pedig olyan helyen dolgoztam, hogy elegáns formaruhát viseltünk és ügyfelekkel foglalkoztunk, de nem voltam hajlandó levenni. Az ügyfelekkel lazán, de nagyon udvariasan és ami a lényeg, segítőkészen bántam. A nevemet nem tudták, de mindenki a koponyagyűrűs fiatalemberhez akart kerülni.

És a lényeg: légy tisztában az izmusokkal, a stílus és divatirányzatokkal, de ne kövesd őket, hanem hozz létre egy újat. A divat is akkor jó, ha én írom és nem én követem. Néha egy-két apró részlet is elég ehhez.

Ne akarj megfelelni mindenki elvárásának, hanem bátran vállald fel az érzéseidet, az álmaidat, azt, hogy mit szeretsz, és azt, hogy mit nem.

Csiribú-csiribá -> egyéniség lettél. :)

Sokan nem merik mindezt megtenni, és éppen ezért nem látni bennük semmi különlegeset. Pedig biztos van, csak mélyen elrejtik, mert félnek attól, hogy mások mit gondolnának róla.

Még nagyon régen, kisiskolás koromban szinte senkinek sem mertem bevallani, hogy állatokat fényképezek az állatkertben. Fiú létemre ez a hobbim.

Vércikinek tartottam, és attól féltem, hogy kiröhögnek.

Aztán amikor egyszer mentem suli után az állatkertbe, és megálltam a mekiben enni egyet, összefutottam egy évfolyamtársammal. Együtt ettünk, beszélgettünk, és neki elmondtam, hova megyek, mit csinálni.

Nem nevetett ki, csak nem értette, mire jó ez. Én hülye meg évekig rettegtem, hogy köznevetség tárgyává válok emiatt. :D