Ha 22 éves fejjel nem igazán tudok nevetni Hofi poénjain, az az intellektusomat minősíti (a szó rosszabbik értelmében), vagy betudható annak, hogy a Kádár-korszak után születtem?

A humor is olyan, mint a szépség, relatív. :)

Kinek a pap, kinek a papné, ahogy tartja a mondás.

Szóval szerintem nem minősíti az embereket ez a kategória.

Hat valojaban Hofin tortenelmi ismeret nelkul is lehet nevetni. Nekem peldaul gyerekkent fogalmam sem volt kik azok a kulakok, hogy Hofi az 50-es evek veres Rakosi diktaturajat parodizalja a 80-as evekben, az addigra mar finomodott Kadar rendszerbem. Az 50-es evekben meggyilkoltak a parasztokat, hogy elvegyek alamositsak a foldjuket a kommunistak(akik manapsag liberalisnak nevezik magukat).

Es megis eveken at rohogtunk a "A pofad befogod budos paraszt. A szamot mond, a diszno mennyit fog fialni ?"

"Na, kulak, akarsz hallani csasztuskat? – Akar a franc, inkabb a borton Puff, es mar benn is volt. "

Nem ertetuk, de ahogy Hofi eloadta gyerekkent is rohogtunk.

Én is ismerem a kort, de számomra sem vicces Hofi. Pedig próbálkoztam vele, direkt néztem felvételeket a műsorairól, és néha mosolyogtam rajta, de én sem hahotáztam rajta önfeledten, mint a közönsége, annyira azért nem vicces.

Persze hozzátartozik ehhez, hogy egyrészt a mai stand up comedy műfaja sem igazán áll hozzám közel, soha nem tudok rajtuk nevetni, és nem értem, másnak mi a vicces rajta. De ez én vagyok.

Másrészt, a 70-80-as évek emberének bizonyára mást jelentett a humor, mint a mai embernek. Nem csak azért, mert más kornak más a nyelvezete, kifejezésmódja, gondolkodása (amiből a később élő emberek nyilván nagyon keveset értenek), de azért is, mert ezek az emberek egy olyan politikai rendszerben éltek, ahol nem volt szabad dolgokat kimondani. Még a késői Kádár-rendszerben is megüthette valaki a bokáját, ha meggondolatlanul beszélt bizonyos kérdésekről. Ehhez képest Hofi a maga stílusában simán az elvtársak pofájába mondta ezeket a TV-n keresztül. Ez a közönségben a felszabadultság érzetét is kelthette legalább arra az időre, és talán a nevetés volt az ellenállás tudattalanul is... És ilyen körülmények között a legapróbb poénon is hahotázva, felszabadultan röhög az ember, talán mi már ezt sem értjük meg, milyen lehetett...

Az utóbbi inkább. Bar Jofonak vannak olyan poénjai amin a 20 éves lanyom is tud nevetni, mert nem politikai hanem emberi a poén.

Szerintem tégy még próbát más Hofi anyaggal. Pl. a kórházas sztori. Ha az sem jön be ne is erőltesd.

Pl. emlekszem, Nagy-Bandón mennyit nevettünk. Ma meghallgatom, semmi.

A mai humor élesebb és főleg a morbiditással játszik.

A régebbi humor a szociálpolitikával, es a testiséggel.

Vannak humorkorszakok.