Mit csináljak, hogy ne úgy beszéljek és viselkedjek huszonévesen, mint egy idős ember?

Több dinamizmus, több spontaneitás. Több lazaság.

Elképzelhető, hogy ezek némelyike vagy ezek együttesen hiányoznak, vagy van belőlük kevés.

Az idősebb emberekre inkább jellemző a merevség, kimértség és lassúság, bár sok kivétel is akad.

Ez érthető, viszont a saját helyzetedet nehezíted meg ezzel így.

A maximalizmus meg külön rátesz egy belső görcsöt. Azt minimum célszerű elengedned, mert azzal nem is véded magadat másoktól, csak egy elérhetetlen mércét állítasz magad elé.

#4

A maximalizmus GÁTJA a fejlődésnek.

A maximalizmus egy elérhetetlen mérce, ami folyamatos elégedetlenségben tart. Ez az útja annak, hogy igazán lúzernek érezd magad.

Nem arról beszélek, hogy ne legyenek komoly céljaid, vagy ne akarj jobbá válni, mint tegnap voltál. De a maximalizmus gyakran párosul a tökéletesség keresésével, annak elérésének vágyával. Az pedig halandó ember számára lehetetlen, ha összetettebb a célod egy szabályos tőmondat megfogalmazásánál. :D (Sanyi fut. -> ez egy tökéletes mondat)

Szóval merj hibázni, de közben feszegesd a határaidat. És szinte észrevétlenül fejlődsz!