Miért van ennyi depressziós fiatal?

Mert érzékenyebbek vagyunk, nem csak a magunk problémáját látjuk, hanem globálisan vesszük fel az aggódást, 2 hetente más változás van az oktatásban, a munkajogban, és állandó kaparás az életünk, mert nekünk nem 100 ember között kell a legjobbnak lennünk, hanem kb 1 millió között, mert már egy adott munkára már Egyiptomból is jelentkeznek.

De szerintem alapvetően tényleg "csak" érzékenyebbek vagyunk. Belátjuk, hogy az élet sajnos csak kemény munkából áll, ha akarunk valamit, élni pedig nehéz, mármint nekünk vannak igényeink az élet élésére, nem azt látjuk prioritásnak, hogy legyen 4 gyerekünk.

Mert nagy a társadalmi nyomás, az elvárások velük szemben és a kamaszok eleve nagyon érzékenyek idegileg is.

Ez régebben is így volt, csak akkor nem került nyilvánosságra, meg a elgötbbször elintézték azzal, hogy majd kinövi.

A depresszió ugyanis nem rossz küörülményekre vezethetö vissza, hanem lelki túlterhelésre (meg genetikára)

1-es vagyok: Miért lettem lepontozva ? Nem provokációnak szántam. Csupán azt írtam, hogy szerintem egy gyerek, egy fiatal még boldog, életvidám, viszont időközben az élet megrontja, és depresszióssá válnak.

Megannyi szakításon, kudarcon, csalódáson túl van már akkor.

Egy gyerek alapvetően még, boldog, hisz az emberi jóságban, hogy az emberek alapvetően jószándékúak, és jót akarnak egymásnak.

"szerintem egy gyerek, egy fiatal még boldog, életvidám"

MERT EZ az állításod NEM IGAZ! ÉPPEN ez a probléma, hogy a legtöbb fiatal NEM bolgod és NEM életvidám!

Ez nagyon igaz amit írt itt valaki. Nagyon gyönyörű helyen, leírhatatlanul jó módban élek, ház, nyaraló, albérlet kiadás, stb, és akkor is belekötök magamba-hogy na, miért nincs nekem emelt német nyelvvizsgám, hát a Józsikának van! Meló, és minden mellékes projekt mellett még azért húzom az agyam, hogy hmm, németezni kell, kell az, mert ez ALAP, pedig nincs rá szükségem, és még instám sincs meg mit tudom én mim, hogy másokat lessek.

Közbe, ott van a 40-es barátnőm, albérletben van a férjével, gyerekével, sose mennek sehova, és mégsem rugózik a dolgokon, örül, hogy az albérletet nehézség nélkül fizetik, és van egy autójuk, nincs hitelük, és azt mondja, ők jól állnak a biztonság miatt.

Én 25 vagyok, nem depressziós, de eszméletlen dolgokat állítok magam elé, hogy mi KELL, most is gyk-zás helyett németezhetnék...közbe tudom, hogy jobb pihizni, mert este meg ügyelek. Ez az én korosztályom, tömören.

#1-esre reagálva, nem kell 30-40 évet élni ahhoz, hogy valakit megrontson az élet, ahogy te fogalmaztál. Elég egy traumatizált gyermekkor, és máris ott van egy tinédzser vagy egy fiatal felnőtt, aki eleve instabil környezetben nőtt fel,labilisabb lelki-és mentális állapottal rendelkezik.

Nekem a közvetlen környezetemben nagyon sok ismerősömnek volt rossz gyermekkora és ez tényleg rá tudja tenni valamilyen szinten a bélyegét a jövőre nézve(legalábbis személyiségfejlődés téren.)

A kérdésre válaszolva pedig tényleg óriási a nyomás, rosszak a kilátások, sokan már szinte gyerekként atéltük milyen a pénz miatt aggódni, és néha nehéz megtalálni a pozitivitást a mai világban.