Stílus keveredés?

Nem kell beskatulyáznod magad egy bizonyos kategóriába. Attól leszel egyéniség, hogy összekombinálsz mindent, ami tükrözi a személyiségedet és boldoggá tesz, hiszen a jellemed is mindezeknek a keveréke. A stílus nem azt jelenti, hogy megpróbálsz azokhoz hasonulni akiket szeretsz, vagy egy bizonyos módon akarsz kinézni, mert az a menő, hanem hogy a megjelenésed reprezentálja a személyiségedet.

Tudod, a nagy ikonok nem stílusokat követnek, hanem megteremtik őket.

Tudom, hogy tartozni szeretnél valahova, de a barátaid nem attól a barátaid, ahogy öltözködsz, hanem attól, hogy a személyiséged szeretik. Szóval ha ennek megfelelően öltözködsz, akkor még jobban tartozni fogsz, hozzájuk is és önmagadhoz is

ismerős amit írsz, és ja, nehéz elfogadni, hogy nem egy helyre passzolsz, de ha ez vagy te, akkor ez vagy te :) nekem is volt egy ilyenem kamaszként, hogy jajj de csak egyvalamihez tartozhatok, tehát kirámoltam az életemből a rockzenét, a szuperhősösfilmeket, a társásjátékokat, majdnem a balettórákat és a nagyon bizarr, saját készítésű "fairy punk(?!)" stílusú ruhatáramat, mert a barátaim pont animések voltak, egyébként nagyon jó emberek, csak volt egy ilyen korszakom, amikor azt hittem, hogy csak akkor lehetek a barátjuk, ha ugyanaz az érdeklődésünk... (ne essék félreértés, addig is szerettem az animéket és a füles pulcsikat és a kpopot is, nem ők nyomták rám)

aztán valahogy kinőttem ezt a megfelelni akarást, és ma már nagyon jól tudok rockzenét hallgatni bts-es pulcsiban, a mandaloriant elemezve az öcsémmel, miközben csillámpónit varrok. fun fact: az animés társaság azóta is a barátom, csak lettek még többen mások is, akikkel meg más dolgokon osztozunk. persze nem ugyanazzal megyek moziba mondjuk, mint akivel koncertre vagy játszani, de attól még ugyanúgy a barátom az összes.

"Szóval olyan érzés mintha egyszerre mindenhova és sehova se tartoznék."

Idővel specializálódsz. Nincs azzal baj, hogy nincs meg a konkrét stílusod...

"De zavar kicsit az, ha a barátaimmal lógok nem érzem magam elég metálosnak, "

Ezzel van a baj. Mintha "elég" metálosnak kéne lenni, mintha valamit valahogy csinálnod kellene, hogy te elég legyél, és jó helyed legyen ott, akik között vagy. Ezek stílusok. Az legyen a mérvadó, hogy milyen ember vagy. Ha jó vagy, keresd a jókat, és legyél jó, tegyél jót. A stílusok csak a felszín, felszínes dolgokkal foglalkozol.