Melyik a jobb, ha kinutatod az érzelmeid mások előtt, vagy ha nem?

Helyzettol fugg.

Egy munkahelyre lehetoleg nem viszem be az itthoni problemaimat, ha vannak, es nem ott fogok sirni a kollegaknak.

Egy parkapcsolatban viszont ki kell mutatni azt is ami a bant, azt is ha orulsz, szoval ott lehet nyitottabbnak lenni erzelmek teren is.

Saját tapasztalat: egyik szitu sem jó, mert sosem tudod, melyik emberből mit vált ki, de rendszerint ellentétest.

Tehát:

Ha valakinek kimutatod, akkor később rájössz, hogy neki épp nem kellett volna.

Ha nem mutatod ki, akkor meg bánod, hogy elhalasztottad a lehetőséget...

Embere válogatja.

Ha kimutatja valaki, akkor igen, emberibbnek tűnik, meg lesz egy mélyebb megértés a másik fél részéről stb., de én ezt a gyakorlatban soha nem tapasztaltam, helyette azt tapasztaltam, hogy nagyon sokan nem tudják kezelni az érzelmeket - se a magukét se a másét. Van, akit csak szimplán nem érdekel hogy a másik hogyan érez. Van, aki jószándékból tanácsot adna, azt amit (gondolom) neki is mondtak, de már az is hülyeség volt, így kb. "vak vezet világtalant". (Pl. nekem tanácsolták már hogy tökmindegy hogyan érzem magam, ne foglalkozzak vele, majd elmúlik). Van, aki úgy gondolja hogy ez feljogosítja arra, hogy ezzel visszaéljen. Van, aki egyik alkalommal segít, és megértő, de egy másik alkalommal meg pont nem olyan kedve van, akkor meg beléd rúg még egyet.

Úgyhogy elméletben működik a kimutatás, meg annak a következmenye, gyakorlatban nem.