Hogyan fogadjam el, hogy már nem leszek úgymond senki?

"30 éves lettem. Innen már nincs csoda karrier."

Te már ezt előre eldöntötted. Így nem lehet rajtad segíteni.

A szüleidről rossz véleményem van.

Azt még el tudom fogadni (bár nem értek vele egyet), hogy alapesetben nem segítik a gyereküket lakáshoz, pedig megtehetnék.

De látniuk kéne, hogy te önhibádon kívül kerültél erős hátrányba. Kinek kéne akkor segítenie, melléd állnia, ha nem a szüleidnek?

Tényleg olyan ez, mintha nem is lennének.

Ezek után meg kirekesztenek, hogy te nem lettél sem jogász, sem közgazdász, pláne nem orvos. Hát, aki ilyen miatt kirekeszti a saját gyerekét, az nem is szerette soha!

Másként kell a boldogságot keresni, nem a karrierben. Van egy kisgyereked. Arról egy szót sem szóltál, hogy férjed lenne (gondolom nő vagy). Ha boldog házasságban élsz, örömmel vagy a kisgyerekeddel, akkor máris sokkal több okod van a boldogságra, mint a szüleidnek, akik még a saját gyereküket sem képesek szeretni. Ha párod lelépett, akkor meg ez a probléma az életedben, nem az, hogy nem csináltál karriert.

Nem muszáj neked is diplomásnak lenned. Ha van egy jó szakma, ami érdekel, azt két év alatt is elvégezheted.

Én sem voltam rossz tanuló, de nem akartam egyetemre menni, inkább szakmát tanulok. Igaz, én nem vágyom egzotikus nyaralásra meg luxusra, csak arra, hogy gond nélkül tudjak élni, ne kelljen egy hétvégi nagybevásárlás során az árakat néznem, hanem megvehessem amit szeretnék, ami egészségesebb, de drágább, vagy ami hazai, ami környezetbarát.

Nagyon sok szép hely van itthon is, nekem a belföldi nyaralás is elég boldogságot tud okozni. Külföldre maximum évente egyszer mennék, akkor sem valami drága helyre.

És talán az egyik legfontosabb, hogy szeressem, amit csinálok, és ne készüljek ki a stresszben, mert az nagyon meg tudja betegíteni az embert.

Kegyetlenül őszinte leszek.

Nem vagy valami eszes legény.

Évről évre jelentkeztél a jogi karra, pedig a pontszám nyilván nem lett kevesebb. Jól fizető karriert mással is be lehetett volna futni, tehát beadhattad volna olyan helyre is ahova felvesznek.

Elmondásod szerint napról napra élsz, de volt annyi eszed, hogy ilyen körülnények közt még gyereket is vállalj, csakhogy aggódhass miatta is és még be legyél korlátozva miatta és ne tudj semmit csinálni.

Jól mondja az egyik hozzászóló, te előre eldöntötted, hogy ez neked nem fog összejönni.

Nem tudom mi lehet az oka, de ha a csaladod nem támogat és nyílván ítélkezik is, akkor hatalmas visszatartó erő lehetett.

Ezen kell túltenned magadat.

A suttyó családodon, akik gondolatban mindig visszahúztak. Ne ők lebegjenek a szemed előtt.

Legyél sokkal előrelátóbb.

Az érettségid még érvényes, add be a jelentlezésedet jövő februárban egy olyan levelező szakra, ami állami támogatott és elég lehet a pontod.

Mivel jogra először felvettek, olyan levés pontod nem lehet...

Addig is csinálj egy angol nyelvvizsgát, munka és család mellett mennie kell, ha komolyan elhatározod magadat.