Kisebb településeken a középkorú vagy a kifejezetten idős emberek miért érzik cikinek a kutyasétáltatást?

Ahol mindenki ismer mindenkit.

Amióta sétáltatom a kutyámat (és nem csak az udvarban labdázok vele) azóta eléggé megszaporodtak a kutyasétáltatók a környéken, viszont így is sok középkorú vagy idősebb ember jön oda, hogy milyen jó, hogy sétálok a kutyával, ők is szívesen csinálnák ezt, de hát mit gondolnának azok, akik ezt látják... Ja meg milyen bátor vagyok, hogy én sétáltatom a kutyát :D

Nagymamám is mondta, hogy tök jó, lehet ő is sétál majd a kutyájával. (Az övét is én viszem, ő csak az udvarban foglalkozik a kutyával, de elég sokat.) Aztán elvetette az ötletet, hogy mi van, ha bolondnak nézik, meg mit gondolnak, honnan van neki ennyi ideje, hogy sétál a kutyával. És ez nekem olyan abszurd. Majdnem nyolcvan éves idős néniről beszélünk mamám esetében, én tökre nem furcsállnám, ha egy nyugdíjast látnék kutyát sétáltatni, hogy vajon honnan van ennyi ideje :D

Szóval nem értem, kis településen miért érzik sokan cikinek a kutyasétáltatást?