Hogyan szokjak le a panaszkodásról?

20/L létemre csinálom sajnos ugyanezt és már szinte én is utálom érte magam. Eddig azzal próbálkozom/próbálkoztam, hogy kiírom magamból a dolgot, nyitok egy Word dokumentumot és oda mehet is. Szépen kipanaszkodom magam, mindent kiírok, ami jól esik, majd mentés nélkül bezárom.

Nekem eddig bevált, mert amint egyszer "kiadja az agyam magából", utána már aligha foglalkozok vele. Tapasztalatból szólva, nem tesz jót, ha sokáig magamban tartom az ilyeneket, ezzel a módszerrel meg nem a másik napját rontom el/tovább.

A pozitív lista, amit előttem írtak, is nagyban tud segíteni, így legalább a jó dologra koncentrálsz addig is.

3

Ezt egy időben én is csináltam, valóban hasznos.

21/F, ugyanez a problémám.

Egyrészt, ha észreveszem, hogy épp panaszkodok, akkor tudatosan rövidre zárom annyival, hogy mondom a partneremnek, hogy : "na de nem akarok panaszkodni", és beszélek inkább valami pozitívról.

A másik dolog amit egy időben csináltam, az egy gyakorlat, kicsit hasonló ahhoz, amit már fentebb írtak. Össze kell szedned akár gondolatban, akár írásban az összes olyan dolgot, ami pozitív. De tényleg mindent. Írok pár példát: van internetem, másnak nincs, nem éhezem, van muunkám (manapság nem mindenki ilyen szerencsés), igaz, hogy a bal térdem fáj, de a jobb az egészséges stb,stb. Érdemes nagy dolgoktól a kisebbek felé haladni, és ha már egész apró dolgoknak is örülni tudsz, sokkal boldogabb leszel és nem fogsz annyit panaszkodni.

A panaszkodáson az segít, ha céljaid vannak. Ha tudod, hogy tartasz valahova. Akkor nem azon fog járni az eszed, hogy mi rossz most, hanem azon, hogyan tudsz mielőbb javítani rajta.

Tudom, mert átmentem ezen. Amíg céltalan voltam, panaszkodtam, én voltam a világ áldozata. Amint elkezdtem kőkeményen küzdeni a céljaimért, a panaszkodásra valahogy nem maradt idő, figyelem, energia.

Nem volt már arra sem szükségem, hogy más lássa a nyomorult helyzetemet, hiszen mivel meg akartam már szüntetni azt, átmenetinek tekintettem.