Téged zavar, ha nem megfelelő módon szólítanak meg?

Engem az zavar, ha a szüleim, főleg apám, a rendes keresztnevemen szólít (Péter) a megszokott Peti helyett

Egy kibírhatatlan, összeférhetetlen figura, és a fél nap azzal telik el hogy azt találgatjuk hogy mi a frász baja van megint: Én nem hívom őt a keresztnevén se kötekedésből, se viccből, de még véletlenül sem, akkor ő se hívjon az enyémen se kötekedésből, se viccből, se "véletlenül", mert k***ára nem tetszik, meg nincs ehhez energiám

Szóval igen, zavar ha munkahelyen kívül nem úgy szólítanak

Munkahelyen fel se veszem az emberek viselkedését, de a rokonaimtól én többet várnék

Én szeretem ha magáznak, a "fiatal úr" megszólítást is nagyon bírom. :D

Annak ellenére hogy 22 éves vagyok, már sokszor kerültem ilyen helyzetbe. Sokszor én sem tudom eldönteni hogy ki melyik köszönéstől fog megsértődni, volt már hogy osztálytársam anyukájának "csókolom!"-mal köszöntem és annyira megsértődött hogy rendesen bűntudatot keltett bennem azzal hogy folyamatosan mérgesen nézett rám.

Úgyhogy azóta én a "Helló"-t szoktam használni, de van aki ezen is megsértődik, nagyon nehéz behatárolni azt hogy kinek mivel érdemes köszönni, ha pedig nem köszönsz az megint bunkóság.

A munkám során (orvos vagyok), baromira zavar, ha kapásból letegeznek. Fiatal vagyok, ráadásul még a rendes koromnál is fiatalabbnak nézek ki, de akkor udvariatlanságnak gondolom. Én szeretem ilyen szituácóban megtartani a kellő távolságot, nem hiszem, hogy bratyiznom kellene a páciensekkel.

Olyan is volt, hogy bejött valaki a rendelőbe, köszönt, hogy "Szia". Erre -alapvetően megszokás miatt és nem kifejezetten azon célból, hogy kellemetlen helyzetbe hozzam a beteget- viszonoztam, hogy "Jó napot kívánok".

Erre közölte velem a páciens, hogy "Nyugodtan tegezhetsz". Hát...

#6:

Nos, az orvost marhára nem illik tegezni, főleg ha nem is ismerjük személyesen, szal az a páciens nem enyhén tapló volt.

#7: Van pedagógus a családban, aki sokat emlegeti, hogy a gyerekek szülei tegezik őt, és eléggé zavarja. Természetesen az ilyenek egyébként is tapló, lekezelő módon szoktak beszélni velük, sajnos.

Sokan az én korosztályomat szeretik szidni (huszas éveim közepén járok), de az én tapasztalataim alapján a mostani 30-as korosztálynál találkoztam a legbunkóbb, legelviselhetetlenebb emberekkel (hatalmas tiszelet a kivételnek)

Mindenki azt hiszi hogy ő annyira egyedi meg kivételes, de mellette meg semmi felelősségtudat nincsen

Én együttérzek veled, Peti :c

Én sem szeretem ha nem a becenevemen szólítanak. :(