Kevesebbnek érzem magam, mert nincsenek traumáim?

Szia! Régebben nekem sem volt különösebben traumatikus élményem, de aztán lett egy. Tényleg egy kicsit olyan érzés, mintha az ember tapasztalna valamit. Meg amondó is vagyok, hogy minél több mindent tapasztalok, annál (tapasztaltabb?) bölcsebb leszek, persze csak, ha megfelelően dolgozom fel az élményt.

De ettől még nem kell kevesebbnek érezned magad. Minden különbség hátrány és előny is. Lehet, hogy más emberek tudják, hogy milyen egy traumával együtt élni, de te tudod, hogy milyen trauma nélkül élni. Ergo, mindkettőnknek van valamilye, ami a másiknak nincs.

Meg neked meg is van a lehetőséged, hogy megtudd, mások hogyan élik meg a traumáikat. Olvass! Olvass el mások által feljegyzett emlékeket, amik erről szólnak! Nem lesz ugyanaz, mert abból nem derül ki, hogy te hogyan élnél meg egy adott szituációt, de a semminél több. (Egyébként meg, egy traumát már csak akkor lehet megvizsgálni, ha túl vagy rajta. Addig is csak szenvedés.)

Szia, én értem amit mondasz, nekem sincsenek traumáim.

Én nagyon hálás vagyok ezért, de igyekszem tudatosítani magamban, hogy nem mindenki ilyen szerencsés. Ne akarj traumát, próbáld értékelni a szerencsédet, igyekezz megérdemelni, és próbáld megérteni a kevésbé szerencséseket.

Mindenkinek vannak traumái, értelmezés kérdése, ki mit tekint annak.

Például nekem az volt, amikor rájöttem, hogy a felnőttek nem tudnak mindent, ugyanúgy bizonytalanok sok dologban, mint én gyerekként, csak úgy tesznek, mintha nem így volna.

Ez kihúzta a lábam alól a talajt, és elindította a felnőtté válás folyamatát, amely során az élet kérdéseire ki kellett alakítanom a saját válaszaimat.

Ez szerintem pl. mindenkivel megtörténik, és egyfajta trauma definitív értelemben, mert túlmutat a mindennapi tapasztalatokon, érzelmileg is megrázó, és beindít egy hosszantartó válaszfolyamatot.