Miért van az, hogy azt várják tőlem, hogy gondolkodjak felnőttesen, de ha ezt teszem, akkor gyerekként próbálnak kezelni?18

Ezt tapasztaltam sok szituációban.

Szülőkkel a "nem igaz, hogy nem tudod elintézni egyedül" aztán ha intézem egyedül, akkor jönne segíteni, mondván túl gyerek vagyok hozzá egyedül.

Online poszt alatt addig veszik komolyan az álláspontom, amíg fel nem tűnik, hogy 18 vagyok csak. De egyéb szituációban, akar élőben, ha van egy véleményem, nem veszik komolyan, mert "fiatal vagy még ehhez, majd megváltozik".

De még online stratégiai játékban sem vesznek komolyan, még a huszonévesek sem, nem még az annál idősebbek. Például a csapatban kineveztek vezető helyettesnek, hogy amíg a vezető távol van, hogy addig én intézem az ügyeket a csapatban, én vezetem le a stratégiai megbeszéléseket, stb. És erre mindenki áldását adta a tagok és a vezetőség körül. Erre vezetőségi megbeszélésen az hurrogja le legjobban a javaslatom, aki legjobban akarta, hogy én legyek a helyettes. És csak az az ellenérv, hogy neki ne egy 18 éves kisgyerek mondja meg, hogy mit csináljon. Persze, aztán valaki ugyan ezt a javaslatot felveti tíz perccel később az már jó, szóval nem az ötletemmel volt a baj. Aztán teljes csapatos gyűlés, hogy megbeszéljük a vezetőségi döntést a tagokkal is. Abban maradtunk, hogy főképp én fogok beszélni (Discordos hívásban), mert mégiscsak én tudnám ezt legjobban elmondani, nálam recseg a legkevésbé a mikrofon, és különben, is én helyettesítem a vezetőt. Erre ott is azoktól kapom meg, akik legjobban támogattak, hogy ne egy 18 éves gyerek mondja meg, hogy mit csináljon. Aztán ha valaki nálam idősebb mondja ugyan azt, amit én, akar nem túl kedves, szinte dirigáló stílusban, akkor azzal senkinek nincs semmi baja, mert már idősebb, mint 18. Csak nem tudom, hogy ha ennyire számít a kor, akkor miért szavazta meg a többség, hogy a vezető távolléte alatt én helyettesítem.

Vagy amikor a család politizálni kezd... Nem szeretem, mert valaki tuti kiakad. Viszont ha nem szólok hozzá, akkor gyerekesnek tartanak, legyek már olyan felnőtt, hogy van véleményem,de ha meg hozzászólok akkor valaki biztosan azt fogja mondani, hogy túl fiatal és gyerekes vagyok és rosszul látom. És ez az egyetlen ellenérv. Semmi érveket megvitató kommunikáció, a másik fél azt hiszi, hogy csak azért van igaza, mert én fiatalabb vagyok, mint ő.

Komolyan, egy csomó esetben olyan szituációba helyeznek a valóságban is, ahol komolyanvehetőnek kellene lennem, ezt várják tőlem, de aztán csak azért nem vesznek komolyan, mert fiatal vagyok.

Akkor miért van az, hogy azt várják tőlem, hogy legyek felnőttes, komolyanvehető, ha aztán úgysem vesznek komolyan és gyereknek próbálnak kezelni?