Hogyan válhat egy gyenge ember erőssé?

Világéletemben olyan típus voltam, aki szinte mindig engedett és hagyta magát. Legtöbbször azt nézem, hogy rendes legyek és másokat helyezek előtérbe magam helyett. Hogy esetleg másoknak kényelmesebb legyen, hogy segítsek másoknak, köztük olyanoknak is akik amúgy meg sem érdemlik, mégsem tudok nemet mondani. Mindig azt érzem, hogy igazat kell mondanom, nehezemre esik akár csak füllenteni is. Anyukám így nevelt. Gyerekkorom óta ebben élek. Mármint ő normálisnak nevelt és én nem ellenkeztem, talán innen fakad a dolog, hogy mindig neki kellett, hogy igaza legyen, így felnőttként sem ellenkezem másokkal ha nem muszáj. Nem állok ki saját magamért sem ha arról van szó. Sajnos ő a békesség érdekében rengeteget tűrt a nagymamámnak és én ezt láthattam... hogy úgymond nem érdekes ha valami nem tetszik vagy kényelmetlen, tűrjük el a béke miatt. Tegyünk meg szinte mindent és ne mondjunk nemet. Nem mondta ki ezeket és magában dühös volt, de gyakorlatilag ezt láttam kiskorom óta. Pontosan ilyen vagyok én is. Ha valami nem tetszik, mosolyogva igent mondok, közben magamban fortyogok. Annyiszor próbáltam már megváltozni, főleg tizenévesen de sosem sikerült. Mára talán rosszabb lett, de elegem van, hogy mindig jónak "kell" lennem és ettől függök nap mint nap akár a magánéletemben, akár (és inkább) a munkahelyen.

Szerintetek egy magamfajta szürke kisegér meg tud változni, tud erősebb személyiség lenni? Mindig irigyeltem azokat az embereket akiknek már csak maga a jelenlétük, megjelenésük tiszteletet kíván és akiken látszik, hogy erősek. Viszont azt nem tudnám megmondani, hogy mitől tűnnek erős jellemnek. Ez vajon tanulható (ha igen, hogyan?) vagy születni kell rá?

24/L