Akiket bántottak az iskolában a külsejük miatt, hogy dolgozták fel?

Sehogy. Fogaim miatt voltam kiközösítve, kigúnyolva. Hiába volt azóta fogszabályzóm, borzasztóan visszahúzódó és önbizalomhiányos vagyok. Mindig inkább a háttérben maradok. Utálom magamról a képeket.

Úgyhogy köszönöm a volt osztálytársaknak...

26N

Volt, hogy a legjobb barátom fűzött egy csajt középiskolában, és elmondta neki a csaj bizalmasan, hogy csodálkozik, hogy ilyen emberrel lóg mint én, mert szánalmasan nézek ki :D

+ Több akkori osztálytársam is mondta, hogy szar a stílusom a lányok kb csak röhögtek rajtam :D

És, hogy mit csináltam? Beláttam, hogy sajnos igazuk van, az mostani fejemmel tényleg szarul néztem ki akkor, szóval kerestem egy rendes fodrászt, elhívtam egy nőknél sikeres haverom, hogy segítsen bevásárolni ruhákat, eljártam edzeni, és azok akik előtte 3 hónappal kiröhögtek lányok, akkor már elkezdtek rámnyomulni, a fiúk akik meg piszkáltak pedig féltékenyek lettek :D

Ha van valami hobbid amiben örömödet, leled az segithet. En kiirtam magamból, bár el tartott vagy 10enegynehány évig.

Örök vesztes vagy?

Gúny, nevetség tárgya?

Ne izgasd fel magad,

Ha életed trágya.

Noha büdös és "undoríttó"

A Világ Veteményeskertjében

Nagy szükség van rája.

S gúnyolóid: a Virágok?

Ej, múló idő ősi átka!

Rájuk is csak rothadás vár,

S lesz belőlük büdös trágya

Forrás: www.poet.hu

Sehogy. Még most is néha elbőgöm magam, pedig már elballagtam. Nem vagyok rá büszke. De nem csak rmiatt piszkáltak, mindenért. Persze, kicsit fura voltam/vagyok, de nekem meg ők voltak azok a sok fűvel, és én soha nem bántottam őket, pedig tudtam volna nem egyszer.

Azóta nem tudok bízni az emberekben, sose volt közelebbi barátságom, párkapcsolatom pláne nem.

Én is utálom ha fényképeznek, mert egy csomó random képet felnyomtak rólam mémbe vágva annó... köszi...

De persze ez csak "vicc", "nem akartak bántani" "nem bántottak"...

Egyedül 2 tanár miatt maradtam a suliban mert ők kiválóak voltak. Mai napig hálás vagyok nekik.

De nem baj, a bántalmazók remélem harmincháromszorosan kapják vissza...

Nekem annyi volt a megoldásom, hogy mindent beleadok hogy sikeresebb legyek, had egye őket a penészes fene! (Még folyamatban van.)

Nem a csúnyaságod miatt bántottak, hanem mert nem voltál hajlandó benyalni az ottani aktuális verérürünek, amit rajtad kívül mindenki megtett, csak te nem vetted észre. Ha nem a fogad, akkor találtak volna más indokot, minthogy a talpnyalókon is lett volna mit kipécézni, mégsem tette senki.

És hogy én hogy dolgoztam fel? Szerencsére nálunk nem volt ennyire homogén a társaság, de jött pl. egy csaj, aki sokkal többre tartotta magát, mint mások és talált is ehhez tapsikolókat. Egy ideig én is velük tartottam, de nyalás nélkül, és el is kezdett csúfolni, A FURA FORMÁJÚ LÁBKÖRMÖM MIATT.

Nem nagyon szóltam semmit, csak furcsálltam, gondolom, emiatt nem is nagyon kezdett el lovagolni a témán szerencsére. De szerintem ez csak amiatt volt, hogy nem volt annyira kiterjedt udvartartása.

Bár attól is függ, mi az ami "csúnya" rajtad...

Engem a soványságom miatt piszkáltak leginkább. Meg úgy általában egy szürke egérkének számíthattam, akit néha lehet heccelni.

Na én úgy jöttem ki ebből, hogy amint véget ért az általános, jött az új suli, egy teljesen új stílust vettem fel. Eléggé extrémen öltözködtem és hála a tinikori lázadozásoknak, belsőleg is teljesen megváltoztam. Mondjuk, nekem sikerült átesnem a ló tulsó oldalára és olyan társaságba is kerültem, ahol ráadásul mindent megengedhettem magamnak, mert úgyis megvédtek mindentől. A fiúk körülzsongtak. Pár hónap leforgása alatt vett teljes fordulatot az életem. Azóta sok stílusváltáson átmentem, mára nagyjábol megtaláltam a középutat. Rajtam sem tökéletes minden, vannak szépséghibáim, de sosem jelentett gondot, ez van, elfogadom magam. Az általános sulis képeket nézve igenis szép kislány voltam. Magas, nyúlánk "modell alkattal", hosszú szőke hajammal. A piszkálódók fejében lehetett a hiba. De végül is nem bánom a változásokat, kellettek azok az őrült évek is.

A legtöbb problémán, hibán lehet változtatni. Ne foglalkozz a hülyékkel.

Szinte sehogy. Vékonyságom miatt (nem egészségtelenül vékony), és az enyhén pattanásos bőröm miatt kaptam megjegyzéseket. Nem túl szerencsés bőrtípust sikerült örökölnöm, ami pedig vékonyságot illeti, mindig is az voltam, és bármennyire szerettem volna, sok kilót nem tudtam felszedni pluszba, illetve azokat megtartani.

Igazából inkább a csendességem, szerénységem, halkszavúságom volt, amiért többet bántottak, de ennek a sokaságnak egy határozott végkimenetele lett. Az önbizalmam szinte teljesen romokban, és egyre nagyobb a gyanúja annak, hogy depresszió, szorongás és szociális fóbia alakult ki bennem. Tart már ez az állapot egy ideje, eddig volt egy kisebb önsajnálat, de felocsúdtam belőle, és most elkezdtem tenni a felsorolt negatívak ellen.

Azt mondogatom magamnak, hogy:

"nem az vagyok, amit a gimis társaim rám aggattak; több vagyok, mint pár degradáló jelző; nem számít a véleményük". Vegyes a siker eddig, de már nagyon szeretném ezt a sok hüly3séget leküzdeni, egyszer s mindenkorra.