Jogosan közösít ki a társadalom egy ilyen huszonévest? Emiatt teljesen magányos, magára maradt

Nem közösítenek ki, csak nem tudsz beilleszkedni. Nem a társadalom a hibás a saját hülyeséged, viselkedésed miatt.

Felnőtt emberként vállald a felelősséget és ne másokat okolj.

Mire vársz?

Hogy a "társadalom" bekopogtat az ajtón, hogy jött szórakoztatni?

Ha alapban egy cél nélküli, üres és unalmas ember vagy, akkor soha nem is lesznek emberi kapcsolataid és ezért csak te vagy a felelős!

Nézzük fordítva. Mit vársz?

Mit kellene csinálnia a társadalomnak?

És miért a társadalomnak kellene csinálnia bármit is?

Valljuk be az ilyen ember annyit ér, mint egy üres kólás flakon.

Azt sem viszed magaddal sehova, hanem kidobod és kész.

Én úgy vagyok vele, nem akarom olyan személlyel tölteni az időmet, akivel még az alapvető komminukáció sem megy.

Mit dolgozol? Semmit.

Mit tanulsz? Semmit.

Mi szeretnél lenni? Semmi.

Kikkel találkozol? Senkivel.

Mit szoktál csinálni? Semmit.

Mi a hobbid? Semmi.

Rémálom.

Amúgy nekem az a kedvencem, amikor az ilyen emberek még "filozofálgatnak" is az élet nagy dolgairól, a világról.

Volt ilyen haverom, rohadtul fárasztó volt. Főleg az, hogy semmi mainstream, semmi hétköznapi témáról nem lehetett vele beszélni.

A kedvencem amikor még neki állt feljebb és megkaptam, hogy én sem látok tovább az orromnál, csak birka vagyok aki megy a tömeg után.

Mintha ő bármivel több lenne azzal, hogy 0-24-ben bent ül a gép előtt kés konkrétan SEMMIT nem csinál.

Illetve az is baj, hogy mivel az ilyen embereknek nincs társasága, társasági köre, ezért hajlamosak ráakaszkodni az emberre.

Van a nagybetűs "A barát" és ennyi. És ettől a baráttól várják el, hogy szórakoztassa őket egész nap. Aztán ha 2 napig nem elérhető akkor már megy a hiszti, hogy "eldobták".

Egyszerűen alapvetően rossz az amikor valaki képtelen ellenni másokkal, vagy magában. És még programot sem tudsz vel szervezni, mert egyetlen közös program, hogy átmész beszélgetni. Oké, átmész beszélgetsz, de ez egy statikus, unalmas dolog. Persze jó akkor, amikor nem telálkoztok 2 hétig és van miről. De más az amikor minden nap azt várja az ilyen, hogy ott ülj.

#4

Te mi a fenéről beszélsz?

Láthatóan neked a barátság is csak rólad szól, mert

"...én értékelem azt, hogy figyelnek rám, törődnek velem, érdeklődnek irántam, támogatnak, humorosak, segítőkészek, őszinték, megbízhatóak stb.," Csupa ÉN, ÉN, ÉN.

Ellenben:

"....engem egy barátságban igazából fikarcnyit sem érdekel az, hogy mit tanul a másik, mit dolgozik a másik, mi a célja, mi a hobbija stb."

és ez sem tetszik neked:

"... hogy én ide megyek nyaralni, ilyen munkát kaptam, ilyen jegyet kaptam a vizsgára, ilyen karórám van, ilyen sportot űzök és most voltam versenyen stb."

Könyörgöm, miről beszélgessen egy fiatal, amikor jószerivel most kezdi az életet?...de akármiről beszél, az neked valamiért nem felel meg, nem tetszik, vagy csak fensőségesen nem érdekel.

Békésen eldagonyázol a meleg sárban a két gyerekkori barátoddal, mert azok megszokásból - jobb híján, űrkitöltőként elfogadnak - de ezzel aztán ki is fújt a dolog. Utánpótlás nincs, mert TE nem vagy ehhez megfelelő alany!

Mondom ezt neked olyan emberként, aki naponta tud ismeretségeket és ebből barátságokat kötni (többet is mint amennyi az időmbe belefér) de nem is várom el, hogy az emberek (a társadalom) változzon az én képmásomra, hanem nyitok feléjük és még dögunalmas sem vagyok.

A filozofálós mellett másik legrosszabbak a kisebbségi komplexusos, irigy emberek, mint a 4-es.

Akivel pont ugyanúgy nem tudsz semmiről beszélni, mert mindennel megsérted a proletár lelkét. És csak a "saját szintjével" tudja jól érezni magát, vagy olyanokkal akik "alatta vannak" az általa felállított ranglétrán.

Alapból remek lehet olyan emberrel beszélni bármiről, akit nem érdekelsz mint ember.

Hiszen ő maga jelenti ki, nem érdekli a munkád, a hobbid, meg igazából semmi amit egy átlagos ember csinál. Semmi örömödben nem osztozik, hiszen sem az anyagi sem a nem anyagi élményeid csak ellenszenvet és zsigeri gyűlöletet váltanak ki belőle.

Az ilyeneket kell messziről elkerülni, mert csak mérgezik az embert.

4-es vagyok

Nem kellene kiforgatni a szavaimat és akkor úgy érthető lenne, amit írtam. Amit bemásolt a 6-os, hogy "....engem egy barátságban igazából fikarcnyit sem érdekel az, hogy mit tanul a másik, mit dolgozik a másik, mi a célja, mi a hobbija stb." nem úgy értettem, ahogyan ő értelmezte, hogy engem nem érdekel a másik, nem foglalkozom a másikkal, nem érdekel mi van vele stb. Ugyanez vonatkozik a következő általa bemásolt mondatra is. A barátaimmal természetesen beszélgetünk a tanulmányainkról, munkáról, hobbiról, tervekről is, de azok tényleges, valós beszélgetések és nem szimpla tények közléséről, dicsekvésről, sikerek fitogtatásáról stb. szólnak. Nem csak abból áll a barátságunk, hogy odalökjük a másiknak, hogy nézd mit vettem, hanem 10+ éve ismerjük egymást, rendszeresen beszélgetünk és találkozunk személyesen, rendszeresen szervezünk közös programokat, megosztjuk egymással az életünk történéseit és kismilliószor segítettünk már egymásnak mindenben, számíthatunk egymásra, támogatjuk egymást stb. és ez a lényeg! Nyilván én is elmesélem a barátaimnak, hogy éppen mi történt velem, hogy vagyok, minek örülök stb., mert ez természetes, az ember szívesen megosztja az ilyesmit a hozzá közel állókkal és ugyanúgy ők is elmesélik nekem ezeket, én pedig szívesen meghallgatom és rengeteget beszélgetünk ilyen dolgokról. Örülök neki, ha valamiben sikeresek, valaminek örülnek, valahova eljutottak, valami miatt boldogak stb. és például örömmel elkísértem az egyiküket bevásárolni mikor összeköltözött a barátjával az új lakásukba, illetve szívesen megnéztem a nyaralásán készült képeket és meghallgattam az élménybeszámolókat. Ők ugyanígy tettek velem is, mikor éppen az én életemben történt valami jó dolog. Nem vagyok sem irigy, sem komplexusos, sem megkeseredett stb. Viszont én nem tudok mit kezdeni azzal, amikor pl. valaki lefotózza az új óráját és beküldi a csoportba, majd mindenki beszívecskézi és írogatják neki, hogy jajj de szép, milyen gyönyörű és akkor ez a beszélgetés. Vagy ugyanúgy mikor valaki bedobja, hogy amúgy a barátja elviszi nyaralni Tunéziába és akkor arra pedig le kell írni, hogy jajj de jó, biztos jó lesz, nagyon szép, érezzétek jól magatokat. Számomra ezek üres információk, ahogyan az is, hogy az illetőnek mi a hobbija, mi a munkája, mit tanul stb., szívesen beszélgetek ilyen témákról is, de nem tartom ezeket szempontnak egy ember megítélésében vagy egy barátság minőségében. Értsd ezt úgy, hogy például egy barátságban nem teszek különbséget aközött, hogy valaki pl. munkanélküli-e vagy van egy jó munkahelye, hogy van-e hobbija vagy sincsen, hogy tanul-e vagy sem stb. Nálam ez nem egy külön kritérium vagy elvárás, nem ez alapján válogatom meg a barátaimat. Aki persze szeretné az ezt a hozzászólást is kiforgathatja nyugodtan, csak sajnálom, hogy senki nem képes értelmezni, amit írtam.