Nincsen non-verbális kifejezés az arcomon. Mit tehetnék ellene?

Ha eddig csak a rossz meglátására voltál kihegyezve, az kiül az arcra sajnos.

1x él az ember, ha megoldani nem tudja, kerülje a rosszat.

1 pszihológus segítségével feloldod a gátlást és működni fog.

2 ez egy fogyatékosságod.

Igaz, nekem semmilyen problémám nincs, és többször is mondták már, h nem tudják mire gondolok, vagy mit érzek, mivel nem fejezem ki az arcommal.

Például ha valaki mesél egy vicces történetet, valaki elcsodálkozik rajta, valaki nevet, én semmi. Ugyanolyan fapofával hallgatom végig, mintha nem lenne semmi. Ugyanúgy a negatív érzelmeket sem mutatom ki.

Viszont én részben ilyen vagyok, de erre még rá is segítek. Tehát akaratosan se mutatok érzelmet.

Kérdezték is, hogy miért ilyen az arcom, tán nem reggeliztem, meg hasonlók, de nem reagálok rájuk.

Szerintem próbáld azt, hogy se a negativ, se a pozitiv érzelmeket se mutatod ki, így nem fogják tudni hogy mire gondolsz.

Hasonló vagyok én is. Csendes vagyok, és az arcomon sem igazán látszanak meg az érzelmek, csak én pl. a mosolygást és a nevetést meg szoktam játszani. Ha társaságban vagyok és mások elkezdenek nevetni valamin, akkor én is "kamu-nevetek" mellé, hogy ne tűnjek ki. De nagyon sokszor fapofám van, emiatt meg félek, nehogy mások azt higyjék, hogy beképzelt vagyok vagy valami, azért nézek így. Pedig nem tehetek róla, ilyen vagyok.

Konkrét eset volt, első nap az új munkahelyemen, délre mentem. Egészen a megérkezésem pillanatáig úgy stresszeltem, hogy eret tudtam volna vágni, de tesóm azt mondta anyánknak, hogy nem izgultam, mert nem látta rajtam. Egész délelőtt némán fapofával ültem a gépem előtt, belülről meg fel tudtam volna robbanni az idegességtől.