Szerintetek az tényleg sérelem valakinek a gyerekkorában, hogy amikor gyerekbolt, akkor a báttya ruháit megörökölte, mivel fiatalabb testvér és a kisebbik szobát kapta, mivel kisebbik testvér? Szerintetek ez tényleg lelki sérelem?

Én vagyok a legkisebb, szinte minden ruhámat örököltem. Gyerekként nagyon nem izgatott a dolog, lányként simán szerettem azokat is amiket nem nővéremtől hanem bátyámtól örököltem(mondjuk úgy emlékszem nem volt extra fiús). Nem lett belőle semmi bajom. Mire elkezdett zavarni a dolog nem nagyon kaptam örökölt ruhákat, fiúsat már nem akartam hordani nővérem meg husibb lett nálam, így ez sem volt opció.

Kisebb szobából nem tudok írni, mert a miénk egyforma volt.

Mindig örömmel hordtam a másfél évvel idősebb bátyámtól megörökölt ruhákat. Ui. mint a fiatalabb testvérnek általában, nekem is ő volt a viszonyítási pont: az ő játéka, az ő ruhája stb. kellett nekem, így örültem, amikor végre az enyém lehetett.

Kérdező, az a haverod egy nevetséges alak!