Más is úgy gondolja, hogy az életcélja az, hogy minél jobb ember legyen és erkölcsileg tökélyre csiszolja magát?

Az életnek nincs értelme, az erkölcs pedig relatív.

Egy nihilista

#2 az élet hit kérdése. (Nem vallásos értelemben)

Egy félig ex-nihilista

4: Az, hogy a létezésnek nincs magasabb rendű célja, értelme, azokat korlátozza a létezésben, akiknek mindenféle bájos tündérmesét kell kitalálniuk sorsról meg transzcendens lényekről, hogy ne depizzenek be. Az butaság, hogy ha az életnek nincs célja, akkor eret kell vágni a sarokban ülve. Elvégre, ha az életnek nincs célja vagy értelme, akkor a halálnak miért lenne? Az egyik értelmetlen állapotból minek átnyergelni a másikba?

5: A vallások közötti metszetek betudhatóak annak, hogy a mostani szervezett vallások sokat loptak mind egymástól, mind a régi kultúrák vallásaiból. Mint a népmeséknél; egyszer a szegény embernek egy fia van, a másik mesében három fia, a harmadikban négy fia. E mellé az úgynevezett közös pont, hogy szerencsét próbál(nak), és gazdag(ok) lesz(nek). Ezt a pontot tekinthetjük a mese egyetemes igazságának. Csakhogy az nemhogy egyetemes igazságnak, hanem semmiféle igazságnak nem mondható, hogy egy random parasztgyerek megindul a vakvilágba, és hozzávágnak egy fél királyságot. Abban a társadalomban, amikor a paraszt még embernek se számított nagyon egy nemeshez képest. Ne vegyük ennyire szó szerint? Nézzük a történet eszmei mondanivalóját? A dolgos, erkölcsös ember megcsinálja előbb-utóbb a szerencséjét, elnyeri a tetteiért a méltó jutalmát? Biztos azért van csupa becsületes ember a világ kormányainak és nagyvállalatainak az élén, mert a valóság így működik...

Ha elindulsz a pogányokhoz téríteni, akkor nehezebben állnak kötélnek, ha ki akarod velük kukáztatni a teljes eddig életvitelüket, szokásrendszerüket. Mi a megoldás? Olyan ünnepeket, szimbólumokat kell alkalmazni, amik ismerősek nekik, csak a mázat módosítjuk a mi ideológiánknak megfelelőre. A "magasabb rendű igazságot" a manipulálható lélekszám növelése felülírja ugyebár. "Egyetemes igazságok" címszó alatt még mindig azért püfölik egymást az egyházak, hogy egy isten van-e vagy sok, és hogy egyáltalán van-e. A keresztények meg az iszlámok nem képesek megmaradni egymás mellett, összeegyeztetni az ideológiájukat pedig az ő meséjük legalább abban egyezik, hogy egy istenség van. Egy valláson belül se létezik egyetemes morál. Amire egyik században azt mondják, hogy barbárság, azt előtte buzgón csinálták ők maguk is.

Nincs olyan cselekedet, amit a világon minden időben, minden tájegységnél bűnnek tartottak volna.