Önmagát tudja traumatizálni az ember?

Bár nem a kérdező vagyok, de megtudja valaki mondani, hogy hogyan lehetséges? (Nem tervezem, csak kíváncsi vagyok.)

Köszönöm.

Ez nem tudom, traumatizálásnak számít-e, de a huszas éveimben sorozatban követtem el a hibákat és most hatalmas seb tátong a lelkemen, terápia kell majd, szeretnék is.

Elvégeztem egy büfészakot úgy, hogy végig tudtam, hogy az büfészak (alapból nem a legértékesebb szak és szutyok helyen végeztem), közben őrlődtem, de nem mertem lépni.

Jelenleg meg öt éve dolgozom és mind az öt évben tanultam is mellette, konkrétan folyamatosan mindenben rosszul döntöttem. Most egy esti egyetem közepén vagyok.

Full kiégtem.

Most, majdnem 29 évesen kezdtem el újra ismerkedni férfiakkal.

A lezárások alatt végre volt időm sportolni, de amúgy arra se sok volt.

Hobbijaimat hanyagoltam.

Baráti kapcsolatokat sem kellően ápoltam.

29 vagyok, úgy, hogy halvány fogalmam sincs, milyen érzés, hogy az ember hazamegy munkából és szabad, milyen érzés moziba járni, milyen érzés rendszeresen nem otthon edzeni, hanem mondjuk heti 2 boulder és heti 1-2 úszás. Fogalmam sincs, milyen érzés rendszeresen otthon pihengetni, punnyadni, hobbizni.

Nem volt fiatal felnőttkorom.

Nem tudom, hogy mennyire illik bele ez a traumatizálás fogalmába. Lehet, hogy nem.

Fizikai dolgok: túladagolja magát valamilyen rosszfajta kabítószerrel.

Mentális dolgok: önmarcangolás, saját problémáiba menekvés, kerül minden társas érintkezést (persze ehhez kell egy alap szemelyiség, kifejlődött egeszséges személyiség erre nem képes szerintem)

Nekem a mentális része ugrott be erről a kérdésről.

Például problémák felnagyítása, generálása, keresése, pesszimista hozzáállás, de olyan szinten is akár, hogy mindenben direkt csak a rosszat keresi, vagy látja meg. Múltban ragadás, saját maga hibáztatása mindenért, és a teljes elzárkózást is ide venném.