Minden ember szerencséje egy másik ember kudarcából fakad?

Én úgy szoktam gondolni, hogy a jó dolgok alapvetően nagyobb rendezettséget jelentenek, mint a rossz dolgok, és az egész valahogy összefügg a fizikával, és az entrópia fogalmával.

Az univerzum alapvető törvénye, tendenciája, hogy egy rendszer kötelezően halad a teljes rendezetlenség és a káosz felé. De erre van egyébként egy nagyon szép, tudománytól, fizikától teljesen függetlenített kifejezésünk is, amit úgy hívunk, hogy Murphy törvénye.

A magam életéből vett példák alapján azt mondom, igen, így van.

Anyagi és erkölcsi káromon és nagyon sok szomorúságomon és könnyemen át ért el két ember boldog és anyagilag jó életet.

Engem viszont teljesen padlóra tettek, és mindezt azért, mert érzelmeim voltak, amivel ők szépen visszaéltek és kihasználtak.

Ezért nem hiszek a karmában,legalábbis egy adott életen beluli karmában.

Biztos előfordul az ilyen, de nem törvényszerű. Az én szerencsém nem kára senkinek.

Vegyünk példákat:

1. Tudom mi szeretnék lenni, van hivatásom és az gazdaságilag is jövedelmező.

Felvettek oda, ahová akartam (nem telt meg a szak, tehát nem volt olyan, akit miattam nem vettek fel), és ez minden szempontból tökéletes szak számomra.

2. Bekerültem kollégiumba, fellebbezés után. Tehát pluszban kerültem be, nem vettem el senkitől a helyet.

3. Nagyon jó barátaim vannak. Ez szerencse, de attól, hogy nekem vannak, másoknak is lehetnek.

4. Szerető, boldog családom van. Ez hogy árt bárkinek?

Szóval egyáltalán nem értek egyet a fenti állítással.