Ki mit gondol: Jó azoknak a felnőtteknek, vagy ti is szívesen lennétek, ha nem vagytok olyanok, akik "örökké gyerekek tudnak maradni"?

Hát én örök gyerek vagyok, elég sok hátránya van, például nem tudok komolyan felelősség teljesen élni (nem azt jelenti hogy hülyülök folyton), hanem nem fogom fel sokszor a helyzetek súlyosságát, és kezelni sem tudom.

Ez a legnagyobb hátránya de még van 1000.

Nem. Elmondom hogy miért. Az ilyen embereknek (velem is) gyerekkorukban volt egy törés (nálam kiközösítés illetve anyám nárcisztikus).

És megragadtam az életben.

Ha esetleg lenne valaha családom (amire képtelen vagyok, nem is volt soha sikerem a nőkkel) akkor is hogyha nem növök fel agyban, akkor lehet hogy egy ponton a saját gyermekem nem ud számítani rám hogy segítsek neki a fejlődésben. És nekem pont a középiskolai élmények maradtak ki leginkább. Randizásban pl. nem tudnék segíteni mert én sem tudok.

Szar megöregedni de fel kell nőni. Persze az nem azt jelenti hogy légy agyhalott a nyugdíjig. Közben is menjetek el utazgatni, mulatni stbstb

En otveneves vagyok, racionalis, praktikus tudok lenni, de erzelmileg, meg amugy egy kislany, sot, meg az se, egy mesefilmalak. Van ferjem, de o is ugy kezel, mintha a Mazsola es Tade meg Csipkerozsika kevereke volnek.

Nincs gyerek, mindenki megnyugtatasara.

Tok jol elunk igy. Egy nagy baj van. Nem tudom, hogy fogok majd a halal ele allni igy, mint egy nagy gyerek.

3-ssal egyetértek.

Álmodozó,gyerekes vagyok sokszor,magamba húzódó,művész alkat vagyok,és jó dolognak tűnik ebbe menekülni.Csakhogy minél inkább ebbe menekül az ember,annál nehezebb szembenéznie a valósággal.

A lényeg,hogy csak úgy éri meg gyereknek maradni,ha az ember mindkét oldalt kezelni tudja.