Az emberek többsége miért nem tud lefogyni? Berögződés, vagy akaraterő hiány? Miért hangoztatja egy csomó orvos, hogy csak különféle műtéttel lehet? Miért a műtétről szól a legtöbb sikersztori youtube-on? miért nem pszichológus kezeli őket?

Azért az életkorral az anyagcsere is lassul, fiatalon könnyebb fogyni, mint később. Anyukám pl fiatalon csinos volt, tesóm születése után (30 fölött) hízott el, elrontották a szülést, majdnem meghalt, ez önmagában is megterhelő, erre jöttek más gondok, aztán olyan gyógyszereket kapott, amik hízást okoznak, cukorbeteg lett... stb.

Van, akinél akaraterő csak, de nem mindenkinél ez a probléma.

Szerintem emberenként más az ok. Lehet pl.:

- baromi rossz tanácsokat követ, mert nem tudja, hogy hol nézzen utána annak, hogy és hol lehet tartósan és egészségesen fogyni... pl. elkezd mindenféle csodadiétát, aztán csodálkozik, hogy nem fogy, amikor nem a kellő tápanyagokat viszi be, vagy amikor a 3 hetes csodakúra után tök levert, energiátlan és akkor mindent összezabál

- mellékbetegség, ami miatt speciális étrendet kellene követnie, de még nem diagnosztizálták (pl. inzulinrezisztancia, PCOS stb.)

- mentális problémák - én pl. hajlamos vagyok a jojózásra, és amikor depressziósabb vagyok, hajlamos vagyok többet enni vagy csak akkor jól érezni magam, ha cukros dolgot eszem... nyilván ezt az embernek ki kell tapasztalnia

- akaraterő hiánya

- konkrét önbecsapás (pl. enni alig eszik vmit, de bedob naponta 4 cukorral meg karamellsziruppal telenyomott Starbucks Frappuccinót, és csodálkozik, hogy nem fogy; vagy egészséges kaját eszik, csak abból 2 tonnát naponta)

Amúgy meg nem mindenkinek ugyanaz a fogyási módszer jön be - van, akinek a műtét segít. Attól még nem rosszabb vagy jobb.

Egyik barátnőm az egészségére fogta. Elkezdett követni egy diétát, amit kiegészített banánnal meg hasonlókkal, mondta, hogy azért mert valami gyomorbaja van és vigyáznia kell.

Eljárt edzeni de abbahagyta amikor izmosodott, mert kövérebbnek érezte magát.

Emellett a fagyit drazséval ette, meg délután valami frappé nem tudom mit vett sokszor a Starbucksban, sokat mekizett, sokszor rendszertelen volt az étkezése.

Én sokáig küzdöttem súlyfelesleggel. 24 évesen 123 kg voltam, most 25 évesen 82.

Sokan csak beszélnek a fogyásról, de nem hajlandóak tenni érte. Rengeteg ilyen ismerősöm van, akik a "sikeremet" látva szóvá tették, hogy tök jó, hogy nekem sikerült, ők is szeretnének lefogyni, de .... (tetszőleges kifogás).

Engem 2 dolog hátráltatott nagyon sokáig. Az egyik az, hogy nem voltam őszinte magammal. Soha sem néztem úgy a tükörbe, hogy azt mertem volna mondani magamnak, hogy "úgy nézel ki, mint egy teliszart esőkabát, undorító vagy". Mindig próbáltam hitegetni magamat, hogy jó vagyok így, ha valaki szeret akkor az a személyiségem miatt szeressen, ne azért ahogy kinézek, stb... De igazából én is undorodtam magamtól, csak kellett egy kis idő mire rájöttem a saját magunkkal való őszinteség fontosságára.

A másik dolog meg az volt, hogy kő kemény racionális alapok helyett érzelmi alapon álltam hozzá mindig. Volt egy kis "fellángolás" / motiváció, belekezdtem, aztán ahogy elfogyott ez elfogyott a lendület is vele együtt. Ez is elég gyakori sokaknál, elég csak megnézni a sok nevetséges újévi fogadalmat. Tudják, hogy változtatni kéne, szezonálisan összeszednek egy 2 hétre elegendő motivációt, aztán hülyét csinálnak magukból.

Így visszagondolva utólag semmi nehéz nincsen a fogyásban, csak fel kell nőnie hozzá az egyénnek (ha nincsen valami betegsége ami akadályozná a fogyást), amire sajnos az emberek többsége képtelen, mert sok kényelmetlenséggel jár.