Ha 20-30 között nem tanultam és dolgoztam rendesen, akkor lehet még belőlem sikeres ember?

Egyébként a magyar felsőoktatásra szerintem alapból is jellemző, hogy kiégeti és elveszi a kedvét a hallgatóknak az adott szakmától. Amellett nem olyan feladatokat és elméletet tanítanak, amelyet valóban tudnál kamatoztatni. Nem vagy vele egyedül.

Mindamellett szerintem bármit el lehet érni kellő kitartással és motivációval: csak akarni kell és nem sajnálni a munkát és a ráfordított energiát. Azon felül érdemes kisebb, belátható lépésre osztani az elérni kívánt célt.

Büszke szeretnél lenni magadra? Mitől lennél az? Vagy szorítkozzunk kisebb lépésekre: mitől éreznéd úgy, hogy elfogadható a teljesítményed? Sem nem rossz, sem nem jó, olyan kényelmes, kielégítő: ha éppen büszke kifejezetten nem is lennél tá, de úgy rá tudsz bólintani, hogy ez így rendben van? Esetleg egy állás? Saját egzisztencia? Ez egészen kézzelfogható. Szerezni kell egy olyan állást, amely ilyen kedvező, vagy legalább elfogadható, stb. Ezeket én pl. olyan kisebb lépésekre osztanám, hogy mondjuk minden nap leadok 1-2 jelentkezést olyan álláshirdetésre, ahol szívesen dolgoznék. Első lépésnek jó. Második lépésnek, ha valahonnan megkeresnek, próbáld meg elérni, hogy felvegyenek. Stb.