Vannak olyan napjaitok hogy nincs kedvetek megszólalni és senkivel sem beszélgetni?

Majdnem mindennapom ilyen :D

A család / barátok már tudják kezelni, ilyenkor egész egyszerűen nem szólalok meg. Nem válaszolok, nem beszélgetek. Előbb-utóbb mindneki békén hagy.

Kollégát, de főleg vevőt sehogy, mert a munkahelyen nem akceptálják, hogy én most átmentem remetébe.

Családtaggal is vannak dolgok, amiket meg kell dumálni, mert nem tűr halasztást, de improduktív csevegésre ilyenkor nem vagyok kapható.

Leginkább meg is mondom, hogy "Ne haragudj, de most nem tudok erről beszélgetni, mert rossz kedvem van és nincs kedvem!" Ezt nálunk el szokás fogadni.

Nekem jobban volt boldog szerelmes kodben, mint depressziosan. Almodoztam, lebegtem, es nem akartam, hogy lerangassanak a foldre.

Elvileg az aha, ja, igen valaszok elveszik a kedvet a masiknak, de kozelallonak szepen meg is lehetne mondani. Idegennel szemkontaktus kerules.

Pár hetente előfordul egy ilyen nap, stresszesebb időszakban sajnos sűrűbben.

"Ne haragudj, most nincs sem erőm, sem kedvem beszélgetni. Kicsit nyűgös vagyok/ rossz kedvem van." - ezt szerencsémre a körülöttem lévők szinte mindig tiszteletben tartják, így nem adódik belőle konfliktus.