Más is irigy a nőkre amiért azok nőnek születtek?

Én a férfiakat irigylem. Könnyű is lenne olyan kétbitesnek lenni, hogy egyedül a dugás határozza meg az életem élhetőségét.

Nőként viszont sajnos van agyi kapacitásom azon aggódni, hogy milyen a baráti, és családi kapcsolataim minősége, mi mindent kell tennem, hogy elérjem a céljaimat, milyen a megítélésem az emberek körében, hogy fogok olyan társat találni, akit tényleg szeretek is, és nem csak ágymelegítőnek használok, mi mindent kell majd feladnom, ha valaha is családot/gyereket akarok, stb stb...

Nem azért mert a lehetséges dugópartnereimnek ez vonzó, hanem mert erre van igényem.

Persze ha mindent egy lapra tennék fel (pl legyen kivel közösülni) ez pedig nem jön össze, az nyilván szar érzés, de még mindig kevesebb stresszel jár, mintha egy összességében kiegyensúlyozott, tartalmas és egészséges életre törekednél.

Kedves Kérdező, életminőséged javítása érdekében, ha jó szeretnél lenni önmagadhoz, kérd pszichológus segítségét.

Ez a lelkiállapot, amiben vagy, úgy ránt le, mint egy százkarú polip. Kétségbeesetten keresed az önigazolásokat, hogy hozzáállásodon ne kelljen változtatni.

13# Ez irreleváns és rossz érvelés, mert pár nő kommentje nem reprezentatív.

Amúgy az is igaz, hogy ha valaki mondjuk +35 éves férfi, alacsony státusszal (tehát nem híres, nem gazdag, még csak középrétegbe sem tartozik) akkor kb semmi esélye nincs, maximum nála alcsonyabb szinten lévő nőknél, akiknek már van 2 gyereke és foggal körömmel kapaszkodnának valakire hogy segítsen nekik.

Ezzel szembe ha szintén 35 éves nő vagy, viszonylag normális szinten tartod a tested és mondjuk csak egy dohánybolti eladó vagy pincérként dolgozol kb bárkit megkaphatsz (Még 20 éves fiúkat is) és biztosra veheted, hogy nálad magasabb szintű férfial fogsz összejönni.

Egyik barátom (24 éves nő) folyamatosan mártirkodik, hogy soha sem lesz senkije, már feladta a küzdelmet, egyik férfit sem érdekli. Közben napi szinten közelítik meg férfiak és kb két hetente megy el randizni kifejezetten normális férfiakkal, akikkel első látásra semmi baj nincs.

Mégis ő ezt máshogy látja, mert csak a model kinézetű, mérnöki fizetésű férfiak esélyesek nála, amikor ő nem annyira szép és sikeres.

Eddig midnen nőnél úgy veszem észre, hogy rengeteg lehetősége van csak túl magasra teszik a mércét.

A férfiaknál inkább az a helyzet, hogy összességében kevesebb a lehetőség.

Amikor szingli voltam könnyen találkoztam emberekkel és annyira nem éreztem durván rossznak a lemaradást, de míg átlagos kinézető női barátom annyi matchet kapott Tinderen naponta amennyit jobbra húzott, nekem a napi 1-3 jött össze pedig az adott női ismerősnél magasabb státuszú férfi vagyok. (amennyire össze lehet hasonlítani valakit nemet között)

Jah te előre eldöntöd magadban hogy "mire nem lesz esélyed", tudatosan a rossz, negatív dolgok mellett döntve és a jó dolgokat kizárva.

Sose tudhatod hogy bármilyen segítség mit adhatna.