Sikeres embernek kudarc miért büszkeség, míg sikertelennek szégyen?

Látod, mennyit számít a PR. :D

A sikeres előnyt tud kovácsolni a sikertelenségből is, és sokszor pont így válik sikeressé.

A sikeres emberek többször állnak talpra a kudarcaik után, mint ahányszor elestek. Máshogy nem lehetnének sikeresek. Sőt jó eséllyel többször állnak talpra, mint ahányszor a sikertelenek egyáltalán megpróbálkoznak valamivel.

A sikertelen emberek lehet, hogy közvetlenül pont azelőtt adják fel, hogy már épp sikerrel járnának. Viszont mivel feladják, így soha nem érik el a sikert és sosem tudhatják, hogy mikor jött volna el.

Sok esetben egyébként a sikertelenség tanult tehetetlenségből adódik. A nevelési folyamatok alatt magunkra szedünk egy csomó gátlást, félelmet, amik megakadályoznak bennünket a sikerben.

Érdemes megnézni, hogy a legtöbb gyerek gond nélkül megtanul járni. Nehezen megy nekik, egy csomót botladoznak, elesnek, megütik magukat, de előbb-utóbb megtanulják, mert szinte mindenki képes rá. Ennyire fiatalon még nem tanulják meg a környezetüktől, hogy fel is adhatnák, nem tudják még azt mondani, hogy "hiába tud mindenki más járni, nekik csak szerencséjük volt, jó helyre születtek, könnyű nekik, mert az ő családjuk, stb..." Ezek a mérgező gondolatok csak később ragadnak meg az emberekben, ezért járni még mindenki meg tud tanulni. Általában még a beszéd is össze szokott jönni, a negatív hatások csak ez után szoktak érvényesülni.

Önmagában a kudarc nem érdem a sikeres embernél sem, meg a sikertelennél sem. A kudarc csupán egy tapasztalat, hogy azon a módon nem lehet megoldani a problémát. A különbséget a siker és a sikertelenség között az a mentalitás beli különbség jelenti, hogy akár az ezredik kudarc után is újra talpra állsz és újra próbálod, vagy feladod.

Persze azért nem árt a kudarcok okait is vizsgálni. Állítólag Einstein is megmondta, hogy "Bolond, aki mindig mindent ugyanúgy próbál és mégis más eredményt vár tőle." Önmagában csak újra és újra próbálni feladás nélkül még nem fog sikerre vinni. Érdemes megvizsgálni, hogy ahogyan próbálkoztál vajon miért nem vezetett sikerre és egy picit változtatva újra próbálni olyan módon, ami az előző hibát ki tudja küszöbölni, ezáltal nagyobb eséllyel jársz sikerrel.

Pl. próbálhatsz a végtelenségig vizes fával tüzet rakni, de amíg vizes, nem sok esélye van, hogy meggyullad. Ha ezt az első próbálkozás után végig gondolod, akkor akár már másodikra is próbálkozhatsz a vizes helyett inkább száraz fával, meg azzal, hogy a vizes fát hogyan tudod kiszárítani.

Van egy olyan mondás is, hogy "Az okos ember más kárán tanul, a buta meg a sajátján sem." Azért is érdemes tanulmányozni mások tapasztalatait (lásd pl. történelem, tudományok), mert amivel mások már megküzdöttek és rájöttek a megoldására, azt neked nem kell újra nulláról feltalálni, hanem kezdheted onnan folytatni a kísérletezést, ameddig ők akár több ezer év alatt eljutottak.

Ami másoknak nem sikerült, azt lehet, hogy neked nem érdemes kipróbálni - vagy legalább sejtheted, hogy neked sem fog működni. Ha mégis működik, akkor meg lehet, hogy felfedezel valami újat, amire még senki nem jött rá.

Ami másoknak sikerült azért általában elég jó példa, mert bizonyítja, hogy lehetséges, amit ők már megcsináltak. Egyáltalán nem biztos, hogy képes vagy mindent pontosan ugyanúgy reprodukálni, mint neki sikerült. Egyáltalán nem biztos, hogy a te képességeid is megfelelők hozzá, de minél körültekintőbben próbálod lemásolni azokat a tényezőket, amik őt sikerre vitték, annál nagyobb az esélyed, hogy te is sikerrel jársz.

A szerencsének sok mindebben lehet valamekkora szerepe, de minél nagyobb alapossággal, körültekintéssel, tudatosan és kitartóan próbálkozik valamivel, annál kisebb esélye marad a szerencsének befolyásolni az életét (pláne hátrányosan), mint annak, aki kevésbé tudatos, nem annyira alapos és nem olyan kitartó.

A sikeres ember életében a véletlenszerűség is egy kalkulálható tényező, amivel lehet számolni. Vagy fújni fog a szél vagy nem. Lehet, hogy nem tudjuk előre, de számíthatunk rá, hogy van esélye bekövetkezni.

Ahelyett, hogy sikertelen emberként meghagyjuk ezt bizonytalan, kockázati tényezőként, megpróbáljuk inkább bebiztosítani, hogy a szél minél kevésbé tudja befolyásolni, amit csinálunk. Tervezhetünk úgy, hogy csak akkor állunk neki tojást festeni, ha nem fúj a szél. Ha fúj a szél, akkor nem kezdjük el és így nem okoz galibát. Tervezhetünk úgy is, hogy ha a szél miatt összetörnek a tojások, hát Istenem, szerzünk másik tojásokat és szélcsendben újra próbáljuk, hiszen nem akkora a gond.

Esetleg már eleve nem a szabadban, hanem egy zárt térben csináljuk, így a szélnek esélyt sem adunk, hogy beleszóljon abba, amit cisnálunk. Elég vajon ehhez egy sátor is, vagy a sátornál is bizonytalan, hogy ellen tud-e állni a szélnek, építsünk inkább egy házat, amibe nem tud a szél befújni? Egy ponton túl a véletlen kockázata kisebb lesz, mint amennyi előkészületet a megelőzése megér, így inkább a kockázatot választod. De még ekkor is rákészülhetsz, pl. azzal, hogy nem csak egyetlen próbálkozásod van és az vagy sikerül, vagy nem, hanem van több próbálkozásod is.

Pontosan erre a módszerre épül az ipari termelés is. Lehet, hogy a gyártás során véletlenül hibás termék készül, de a hibás is lehet javítható és lehet helyette másikat is csinálni. Minden műveleti hibából tudsz tanulni, tökéletesítheted a gyártási folyamatot és egyre jobb minőséget tudsz elérni. Ha csak egy darabra van szükség és harmadikra készül el tökéletesen, akkor nem olyan jó hatásfokkal, de tudsz tökéleteset működőt gyártani.

Minél több darabot állítasz elő, annál kiforrottabbá válhat a technológiád, sőt minél nagyobb mennyiségre optimalizálod a gyártást, annál több hibás darab fér bele selejtként, mert arányaiban a jó minőségű darabok túlnyomó többségbe kerülnek és ritkábban jelentkezhetnek a véletlen szerű hibák. Ha csinálunk belőle 10 ezret és aztán kidobjuk belőle azt a 100-at ami hibás lett, akkor a 0,02%-os selejt aránnyal biztosítani tudjuk, hogy csak hibátlan terméket adjunk el és senkit nem fog zavarni, hogy volt olyan is, ami nem sikerült jól. Nem mindegy persze, hogy van-e szükség 10 ezer darabra belőle, vagy csak 1-2 darabnak kell sikerülnie, ezért kifizetődőbb, ha arra fordítasz figyelmet, hogy már az első darab nagyon precízen, hibátlanul készüljön el.

A sikertelen emberek hajlamosak minden kudarcért külső tényezőket okolni. A szerencse, az időjárás, a társadalom, a politika, akármi, csak ők nem. És mivel ezek mind rajtuk kívül álló tényezők, amikre nincs hatásuk, ezért csak keseregnek rajta, hogy nekik semmi nem sikerül úgy, ahogy szeretnék.

A sikeres emberek tisztában vannak vele, hogy a külső tényezőket nem tudják befolyásolni. Ezért aztán mindenben azt keresik, hogy mi az, amit ők tehetnek azért, hogy sikerrel járjanak. Mert attól, hogy a külső tényezőket nem tudod megváltoztatni, abban van döntési szabadságod, hogy te hogyan reagálsz rájuk, te mit kezdesz - lásd védekezni a szél, vagy a sorozatgyártási hibák ellen.