Mik az észrevehető jelei felnőttkorban az autizmusnak? Honnan tudom megkülönböztetni , hogy egy szégyenlős egyénnel vagy pedig egy enyhe autizmussal élő személlyel van dolgom?

Vagy egy csalódott emberrel, vagy egy introvertálttal, és lehetne sorolni, ezeket kihagytad a listából.

pl. érzelmi kötődés hiánya, ezen belül: legszembetűnőbb, és legtöbb autistánál előforduló, hogy nem tudják elviselni az érintést, de ez sem teljesen igaz, volt itt aki írta, hogy ő tud olyan autistáról, aki ennek az ellentétje. Nem igényelnek, törődést, odafigyelést, simogatást, beszélgetést. Na de ez sem annyira szembetűnő, mert mi van ha valaki keveset mozgott emberek között, akkor első időszakban szintén antiszociális lesz, vagy pl. válságot él meg, és a háta közepére se kívánja ezeket a dolgokat éppen akkor.

Kommunikációs zavar: képtelenek olvasni a metakommunikációs jeleket, na de ez akkor is előfordulhat egy szimpla embernél, ha elege van, be van fásulva és csak bámul rád és bambul és te épp akkor egy metakommunikációs jelet küldtél neki, hogy szimpi.

A többi inkább súlyosabb autistára jellemző.

Viselkedési zavarok között is inkább a súlyosabb autistákra jellemző, talán nehezen viselik a változást, nem megszokott környezet, tárgyakhoz való ragaszkodás, de ez is lehet jellemző egy szimpla emberre, pl. befásult időszakban, a tárgyhoz való ragaszkodás is lehet szimpla, pl. a kedvesétől kapta, vagy a nagyszülőjétől, szüleitől stb.

A dühkitörés is inkább súlyosakra jellemző. De úgy őszintén lehet szimplán az az ember dühkezelési problémával küzdő, magyarán nem tudja hogy kell átalakítani azt az energiát, feszültséget.

Magyarán nehezen fogod tudni megkülönböztetni, ahhoz jobban kéne ismerned.

spektrum ... na igen, csak ez kb bármiről elmondható. imádom ezt a relativizálást. épp ezért kellene csak az egyértelmű, szélsőséges eseteket annak tekinteni.

ennyi erővel ugye a szexualitás is egy spektrum, hiszen ha nincs is semmi az azoinos nemmel, attól még homoromantikus lehet, de ha az se, akkor max kíváncsi heteró, és aztán mindenki lehet rosszabb napjain akár borderline is, de bipoláris is. tényleg el kéne már felejteni a kényszeres diagnosztizálást, és csak a patológiás szélősségekkel foglalkozni.

"ennyi erővel ugye a szexualitás is egy spektrum"

pontosan

"el kéne már felejteni a kényszeres diagnosztizálást, és csak a patológiás szélősségekkel foglalkozni"

miert gondolod hogy csak a szelsosegeseknek kell segitseg? csak annak szar akinek nagyon szar? akinek kicsit szar annak nem szar?

4

nem. annak nem szar. igazából a köztes állapotok nem túlságosan szenvednek tőle. az olyan tipikus, ha akarom, ilyen, de akarom, amolyan, de azért gyógyszerezzük, na ezt kellene elfelejteni. és igen, csak a szélsősges, azaz amikor már eléri a patolóhgiás szintet, azzal foglalkozni. na meg úgy mellesleg szakmailag is így lenne indokolt, de ne álmodozzak ...